Negyedszer rendezték meg a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ nagytétényi lőterén a Szikla Szilárd Mesterlövész Emlékversenyt, ahol az aktív rendőrök, katonák és civil sportlövők mellett 25 terrorelhárító veterán is megmérette magát. Itt kerestük fel a hagyományőrzők sátrát, ahol tisztességben megőszült exkommandósok nosztalgiával forgatták az egykori felszereléseket. Kérdéseinkre Varga Zsolt, az egyesület vezetője válaszolt.

– Hogyan indult az egyesület?

– Az előzményhez 2013-ig kell visszamenni, amikor egy maroknyi, történelem iránt érdeklődő fanatikus összefogott azért, hogy bemutassuk a magyar katonai különleges egységek fejlődését. Ahogy egyre többet tudtunk meg erről a zárt világról, világossá vált, hogy a rendőrség hasonló egységeinek evolúciója is legalább ennyire izgalmas terület, tele éles bevetésekkel, speciális felszerelésekkel, így elkezdtük a téma feldolgozását.

– Mi teszi izgalmassá ezt a témát?

– A rendőrség különleges erőinek feldatrendszere, hiszen ezek a szakemberek fegyveres bűnözők, terroristák, túszejtők elleni küzdelemre kaptak kiképzést, ez pedig megragadja az emberek képzeletét. Elég csak az akciófilmekre gondolni, egyikben sem irodista a főszereplő, sokkal inkább valamiféle szuperkommandós, aki a speciális képzettségét felhasználva harcol az igazságért. Ebből is látszik, hogy a téma közérdeklődésre tart számot. A másik elem a titkosság, hiszen a rendőri terrorelhárítók gyakran kámzsában, maszkban indulnak bevetésre, a kiképzési módszereik is szolgálati titoknak minősülnek. Ezek általában kis létszámú, elit egységek, ahová nagyon nehéz bekerülni, így kevesen mondhatják el, hogy mit is tapasztaltak a soraikban szolgálva.

– Alacsonyan szállnak azok a kifejezések, hogy „elit”, „kommandós”, „különleges erő”. Mit jelentenek ezek pontosan?

– Elit az, ami vagy aki az átlagtól magasabb színvonalon teljesít. Ez a fegyveres erők tekintetében lehet egy kimagasló teljesítményű egység, ami a saját területén a legjobb. A különleges erők speciális feladatra képzett és felszerelt önkéntesekből állnak. Lehetnek katonák, rendőrök, pénzügyőrök, léteznek vasúti különleges egységek, sőt, az amerikai űrügynökség, a NASA is alkalmaz különleges bevetési egységet. A kommandós kifejezést a brit hadsereg honosította meg a II. világháború alatt, így a rendőrökre nem alkalmazható igazán jó szívvel. Egy igazi kommandós rombolásra kap kiképzést az ellenséges vonalak mögött, a rendőri különleges egységeket pedig belföldön vetik be, hogy a lehető legkevesebb áldozattal, rombolással oldjanak meg egy feladatot. Az igazán jó rendőri, különleges bevetés az, amiből a szomszédok sem vesznek észre semmit. Így nem minden elit egység része a különleges erőknek, és a különleges erőknél sem mindenki kommandós.

– Az egyesület hogy mutatja be ezt a komplex történelmet?

– Elsősorban relikviákat gyűjtünk a kitüntetésektől a bevetési felszereléseken át a korabeli fényképekig, dokumentumokig. A kiállítások sztárjai a hatástalanított fegyverek, amiket a látogatók kézbe is vehetnek. Emellett igyekszünk mindenkinek a maga érdeklődése szerint bemutatni a tárgyakat, a mögöttük lévő történelmet. Több tagunk is aktív a tudományos életben, tanulmányokat írnak, konferenciákon vesznek részt, ezzel is bizonyítva, hogy ez a titokzatos, zárt világ megismerhető.

– Rendőrnek kell lennie annak, aki jelentkezni akar az egyesület soraiba?

– Ilyen elvárás nincs, bár érdekes módon szinte a teljes tagság a fegyveres erők soraiban talált helyet. Van itt rendőr, katona, tisztjelölt hallgató, de örömmel várunk mindenkit, akit érdekel a téma és szeretne tenni azért, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon a magyar fegyveres erők különleges egységeinek története.

– Eddig milyen rendezvényeken vett részt az egyesület?

– A Magyar Honvédség különleges egységével évtizedes a kapcsolat, de szerencsére rendőri vonalon is érdeklődést váltott ki a munkánk. Részt vettünk szakmai továbbképzési napon, ott voltunk a tavalyi rendőrnapon is, és most itt állítjuk ki a gyűjteményt a Szikla Szilárd lövészversenyen, ahová maguk a veteránok hívtak meg minket. Előkészületben van egy időszaki kiállítás is, együttműködésben a Rendőrmúzeummal és a Terrorelhárítási Központtal.

– A veteránok hogy állnak az egyesülethez?

– Ezt tőlük érdemes megkérdezni, de úgy gondolom, sehol sem lennénk nélkülük. Rengeteg relikviát, történetet adtak át nekünk, segítenek megérteni a múltat, és azt hiszem, el is fogadták, hogy mi ezzel foglalkozunk, amiért nagyon hálásak vagyunk. Ez igazi megtiszteltetés.

K. D.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, RENDŐRSÉG