A téli időszak teljesen más közlekedési formát, magatartást igényel, mint azt a nyári időszakban megszokhattunk, alkalmaztunk.

Ilyenkor jellemző ködös, párás levegő, a nappalok rövidülése kapcsán romló látási viszonyok, a szinte folyamatosan nedves és a lehulló falevelektől, jegesedéstől, hótól csúszós útburkolat jelentősen növelik a balesetek bekövetkezésének kockázatát. A megváltozott közlekedési feltételek komoly próbára teszik a járműveket is, ezért nagyon fontos, hogy elindulás előtt jól felkészített, biztonságos, megfelelő műszaki állapotú járművel induljunk útnak.

Ennek érdekében mindenképpen szükséges az alábbiakra figyelni:

A járművek téli felkészítése elengedhetetlen. A gépjárműveket ajánlatos alaposan átnézni, megvizsgálva minden biztonsági berendezést és tartozékot. Elengedhetetlen az akkumulátor, a gumiabroncsok, a világítás és a fékrendszer ellenőrzése.

A téli közlekedés kapcsán a gépkocsival történő közlekedés fontos kelléke lehet a jól működő ablaktörlő, a jégkaparó, a jégoldó spray, a megfelelő ablakmosó folyadék vagy a páramentesítő.

A műszaki biztonság egyik alapkövetelménye a fékek, a futómű és a gumik kifogástalan állapota. A megfelelően megválasztott téli autógumikkal vészfékezés esetén jelentősen lerövidül a féktávolság.

Hosszabb utazás esetén szükség lehet takaróra, melegebb ruhadarabokra, vontatókötélre, fagymentesítő zárolajozóra, elegendő mennyiségű élelmiszerre és italra is. Az ilyen jellegű utazások előtt érdemes tájékozódni az Útinformnál az út - és időjárási viszonyokról. Előfordulhatnak olyan helyzetek is, amikor nem érdemes kockáztatni, és biztonságosabb, ha más közlekedési eszközzel (pl. vonattal) indulunk útnak.

Gépjárművezetőként a téli időszakban sokkal körültekintőbben, óvatosabban kell közlekedni.

Télen gyakran tapasztalható a foltokban elhelyezkedő köd. Aránylag jó látási viszonyok mellett haladva olykor váratlanul futhatunk bele a ködösebb területekbe, és a látótávolság az egyik pillanatról a másikra néhány méternyire is lecsökkenhet. A ködbe általában teljes sebességgel rohanunk bele, és ott pánikszerűen fékezünk. Aki mögöttünk halad, az menthetetlenül utolér bennünket. Ezt csak úgy védhetjük ki, hogy a ködös szakasz kezdetét észlelve még a jól belátható úton csökkentjük a sebességet. Amennyiben már beértünk a ködös útszakaszba, akkor ne fékezzünk pánikszerűen, és figyeljük a mögöttünk haladókat is! A sűrű ködben kapcsoljuk be a tompított világítást (ha van, akkor a ködlámpát is)!

A téli időszakra jellemző nedves, nyálkás, esetenként falevelekkel borított, jeges, havas utak komoly odafigyelést igénylenek. Nedves útfelületen jelentősen nő a fékút, a féktávolság, a hirtelen fékezéssel nagymértékben nő a megcsúszás, kifarolás, adott esetben a pályaelhagyás veszélye, ezért ilyen útviszonyok között a megengedettnél is alacsonyabb sebességgel közlekedjünk, óvatos, finom fékhasználatra törekedjünk, illetve kerüljük a hirtelen kormánymozdulatokat!

Nagyobb követési távolságot tartva lassabban kell vezetni, így kisebb a balesetek bekövetkeztének kockázata, rossz manőverezés esetén pedig a hibák könnyebben korrigálhatóak.

A pára, a köd erősen rontja a távolságbecslő képességet, ezért a tárgyakat a valóságosnál távolibbnak látjuk.

Esős, latyakos időben, amikor a járda mellett széles sávban áll, vagy folyik a víz, nehéz az úttesten átkelni. A gyalogos ilyenkor jellemzően arra figyel, hogy ne lépjen a tócsába. Az autósnak számítania kell arra, hogy a járda szélén leszegett fejjel álló gyalogos a következő pillanatban az úttestre, a jármű elé kerülhet.

Lakott területen kívül és belül egyaránt vigyázzunk az úttest mellett haladó gyalogosokra, kiemelten a kijelölt gyalogos-átkelőhelyek, iskolák, buszmegállók környékén!

A kezdő járművezetőknek és azoknak, akik a tavaszi, nyári hónapokban tanultak vezetni, érdemes gyakorolni egy kicsit forgalommentes úton. Vezetéstechnikai pályákon azonban biztonságosabb körülmények között tudnak gyakorolni, szakképzett oktatók segítségével.