Ezen a tablón a legkeresettebb bűnözők arcképét lehetett/lehet látni. Arca lett a bűnnek. Arca és tekintete, amely a kamerába néz, azaz éppen ránk. Mi pedig visszanézhetünk a garázda, a gyilkos, a bérgyilkos, a kábítószer-kereskedő, a csaló vagy a rabló szemébe. Mit látunk ott? A lélekgyógyászok talán többet, átlagember keveset. Néha egyenesen nyugodt, már-már rokonszenves, máskor nyugtalanító tekintetek. Sokszor még kitalálni sem könnyű, vajon mit követett el az, akit a képen látunk. Miért fontos, miért a legfontosabb körözött bűnözők egyike ő? És mindez valahogy nem teszi nyugodttá az embert. Mert a fentiek alapján bárki lehet bárki, márpedig úgy nem könnyű élni, hogy az ember állandóan résen van. Kételkedik. Bizonytalan. Megnyugtató, hogy időnként eltűnik egy-egy portré, helyette immár csak egy sziluett látszik, azon is felirat: ELFOGVA.

Hanem a helyzet mára egy hangyabokányit ennél is kellemetlenebb. A bűnnek ugyanis ma már – köszönhetően a kibertérben elkövetett bűncselekmények szaporodásának – ismét nincs arca. Nincs tekintete. Frizurája, borostája, sminkje. Fejformája, karaktere vagy jellege. A bűn/bűnöző valódinak álcázott hamis levelek, ravasz ígéretek, jelszavak, kódok és magántitkok mögött bujkál, oson, settenkedik. A rendőrség szakemberei ilyenkor aztán új harcba indulnak – mostanság a Mátrix Projekt segítségével –, hogy a közösségi terek milliárdnyi látogatója közül kiszűrjék az adathalászokat, a gyermekmolesztálókat, a hamis szándékúakat, a különféle internetes csalókat. Hogy aztán nekik is legyen arcuk. Tekintetük. Amelybe mélyen bele lehet nézni. Hogy ismét arca legyen a bűnnek.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: INTERNET