Ezerötszáz forintért már lehet venni olyan munkavédelmi sisakot, amely megóvhatja viselőjét az életveszélytől, de vélhetően mindig lesznek olyanok, akik fittyet hánynak a biztonságra, és rábízzák magukat a sorsra. Egy ilyen hazárdjátékosnak nemrég elképesztő szerencséje volt, illetve rendőre.

– Délben adtam le a szolgálatot az Ózdi Rendőrkapitányságon, és a menetrend szerinti busszal indultam haza. A sofőr már a Fő téri megállóhoz közelített, amikor futólag láttam, hogy két munkás tologat egy gurulóállványt az egyik ottani társasháznál. Látszott, hogy nehézfémből van, és nehezen is bírtak vele – idézte fel Polónyi Balázs törzsőrmester, Domaháza és Kissikátor körzeti megbízottja. – Miután leszálltam a buszról, és elindultam hazafelé, úgy fél perccel később arra lettem figyelmes, hogy az autók lépésben haladnak mellettem, a járókelők pedig szörnyülködve néznek visszafelé. Jómagam a szerkezet útra borulását sem hallottam, valószínűleg a forgalom miatt, de rögtön odasiettem. Abból a szögből nem láttam, hogy van valaki alatta, eltakarták a lábdeszkák, de jócskán belógott a főútra, amelyen egy vödörnyi fehér festék is szétfolyt. Feltűnt, hogy a két munkásból már csak egyet látok, ő pedig kétségbeesetten próbálja megemelni az állványt, bár inkább csak erőlködött vele.

A törzsőrmester ebből tudta, hogy nagy a baj.

– Odaszaladtam, és abban a pillanatban megláttam, de hallottam is, hogy a másik munkás a járópallók között ül kicsavarodott testhelyzetben, és keservesen jajveszékel. Fejéből-orrából ömlött a vér, az egyik lába csúnyán ki volt csavarodva – folytatta. – Rászóltam, hogy ne mozduljon, mert erős volt a gyanúm, hogy gerincsérülést is szenvedett, és sikerült annyira megemelnem a 4,5 méter magas vasszerkezetet, hogy a kollégája alá tudott lépni. Kivett két lábdeszkát; közben az egyik bámészkodót, egy nőt megkértem, hogy tárcsázza a segélyhívót. Egyre többen gyűltek körénk, ami ilyenkor sajnos szokványos, de én csak arra összpontosítottam, hogy a vérzést valahogy elállítsam, amihez először zsebkendőket használtam, majd egy helybéli házaspár elsősegélycsomagot hozott a kocsijukból. Mullpólyával és -lappal nyomókötést készítettem, és mire rögzítettem, a helyszínre ért egy szolgálaton kívüli mentős, valamint a Putnoki Humán Szolgáltató Központ egészségházának két szakápolója. Innentől ők foglalkoztak a sérülttel, én pedig a forgalmat irányítottam, de nem sokáig, mert megérkezett két putnoki kolléga, Bartha Dániel főtörzsőrmester és Tenki Krisztián őrmester. A bámészkodók fogyatkoztak, nem bírták a vér látványát. A kezem és a ruhám is véres lett, de ez semmi nem volt a sérült öltözékéhez képest. Sok vért vesztett. Feszült perceket töltöttem vele, de megőriztem a nyugalmamat, és elégedett voltam, hogy a kötés tartott, csak az orrából szivárgott egy kis vér.

Az ózdi nyomozók és bűnügyi helyszínelők este 7-ig vizsgálódtak, majd a társasházi felújításra szánt festék feltakarítását követően újra akadály nélkül lehetett közlekedni a 26-os főút putnoki szakaszán.

– Addig maradtam ott, amíg a sérültet betették a mentőbe, közben a putnoki kollégák forgalomirányítását és helyszínbiztosítását támogattam, aztán hazamentem. Akkor és azóta többen is gratuláltak nekem, ami jólesett, de most is úgy gondolom, hogy ez csapatmunka volt – tette hozzá Polónyi Balázs, akit a szakápolók és a mentősök is megdicsértek, mert ahhoz képest, hogy ez volt az első életmentése, hibátlan nyomókötést tett a férfi fejére, és ezzel kiküszöbölte az elvérzés veszélyét. – Sose fogom elfelejteni a jajgatását! Borzalmasan fájt a lába, és látszott is, hogy combnyaknál nemcsak eltört, hanem deformálódott is. Szeretett volna lefeküdni az aszfaltra, de megértettük vele, hogy akkor rosszabbodhat az állapota.

Az Ózdi Rendőrkapitányság eljárást indított a baleset kapcsán foglalkozás körében gondatlanságból elkövetett bűncselekmény gyanújával.

Sz. Z. J.

FOTÓ: Francz Ilona, rendőrség