– Hogyan lesz egy magyartanárból rendőr?

– Ez a homályba vesző régmúltban történt, 1996-ban, amikor azt hallottuk a rádióban, hogy túl sok a pedagógus, képezzék át magukat biztosítási ügynöknek. Az akkori párommal Táborfalván tanítottunk mindketten. Az ő tágabb családjában éppen akkor valaki elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát, az ő hatására döntöttem a váltás mellett.

– Mi maradt meg élesebben, az első kihallgatás vagy az első bilincselés?

– Az első bilincselés. Volt a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, a Gyorskocsi utcában egy rendőrségi fogda. Az akkori jogszabályok szerint a letartóztatottak folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásához megbilincselve kellett az irodába átkísérnünk őket. Egy huszonéves lány volt az első gyanúsított, akit megbilincseltem. Egy csalás miatt folyt ellene eljárás. Pénzintézeti alkalmazott volt, és a párja felbujtására jogosulatlanul átutalásokat indított a bankból a férfi számlájára. Furcsa volt rátenni a bilincset a kezére, és úgy végigmenni vele a folyósón.

– A XI. Kerületi Rendőrkapitányságra szerelt fel. Majd két évvel később a Budapesti Rendőr-főkapitányságra került, ahonnan 11 évig elmozdíthatatlan volt. Végig gazdaságvédelmi vonalon dolgozott. Az ORFK-n is egészen addig, míg 12 éve bűnügyi főosztályvezető nem lett. Nem egy nyomozótól hallottam, hogy a gazdaságvédelmi vonal rendkívüli háttérismeretet igényel, és épp ettől izgalmas számukra.

– Én úgy közelítem meg, hogy a történet elején, amikor a rendőrségre kerül egy ügy, az asztalon vannak különböző adatok, iratok. A mi dolgunk, hogy ebben rendet tegyünk, lássuk át! Ez a kutatómunka, ahogy a káoszból eljutunk a rend felé, valóban beszippantja az embert. Ennek része az is, hogy kihallgatunk tanúkat és gyanúsítottakat. Meg az is, hogy az iratokat rendbe rakjuk. Minden ügy iratanyaga más logikát kíván, van, amelyikben a kronológiai sorrendet kell megállapítani, van, amelyikben a szöveg-összehasonlítás, például az ellenérdekelt felek részéről benyújtott szerződések-megállapodások-jegyzőkönyvek vizsgálata az elsődleges.

– Ha jól értem, maga a kihallgatás itt nem is feltétlenül fontos, mert az az elkövető, aki egy gazdasági ügyben érdekelt, általában rejtőzködni próbál. Tőle eleve nem számíthatnak nagy kitárulkozásra, arra, hogy mindent kirak az asztalra.

– Pontosan.

– Ám ha mégis kihallgatásra kerül a sor, hisz a jó zsaru, rossz zsaruban?

– A színházban mindenképpen, Szabó Győző és Stohl András játéka nagyon megfogott. Egyébként pedig a rendőri világ egyáltalán nem más, mint a civil világ. Én például nagyon civilnek érzem magam, bár lehet, hogy a hozzátartozóim nem így gondolják. Mindenhol, a rendőrségen kívül is, ahol emberi kapcsolatok vannak, előjönnek a jó zsaru, rossz zsaru felálláshoz hasonló szituációk. Bárhol megtörténhet, hogy egy élethelyzetben az egyik vagy másik oldalra állunk, és ezzel befolyásoljuk egy ember döntését vagy lépését.

– Előbb mondta, hogy milyen fontos az okirati bizonyítékok között rendet tenni egy eljárásban. Bűnügyi főosztályvezetőként sok dokumentumot, jegyzőkönyvet kell olvasnia?

– Nem kell, de gyakran elolvasom a jegyzőkönyveket, mert közel hozza az ügyet.

– Emberölés miatt indult nyomozásnál melyik ügy jut először az eszébe, amelynek ilyen alaposan elolvasta a jegyzőkönyveit?

– Nem feltétlenül a legfrissebb történet jut az eszembe. Nagyon furcsa körülmények között nyomoztak a megyei kollégák egy idős házaspár ügyében. Közel hat éve történt ez a kettős emberölés, karácsony előtt Komárom-Esztergom megyében. Azt állítva jutottak be a sértettek otthonába az elkövetők, hogy fát szállítanak. Nagyon sokat mentek ebben az ügyben a kollégáim, akik végül három megyével arrébb jutottak a négy elkövető nyomára. Éppen én voltam a távol lévő bűnügyi főkapitány-helyettes helyett is a vezető, az akkori országos rendőrfőkapitánynak többször referáltam az ügyben. Olvastam a gyanúsítotti és a folytatólagos jegyzőkönyveket is. Mélyen megmaradt bennem, ahogy az első tagadásokból az egyik elkövető egy ügyes kihallgatástaktika eredményeképp kilépett. Ettől kezdve borult minden, és a társai is kénytelenek voltak vallomást tenni.

– Azt mondják, lehet egy embernek nagyon sok elakadása, de ez olyan, mint amikor a folyó viszi az uszadék fákat. Hirtelen felhalmozódnak, majd ha egyetlenegyet megmozdítanak, az összeset elsodorja a víz. Ez igaz a büntetőeljárásokra is?

– Persze. Bizony van az a banánhéj a nyomozások alatt is, amin el tud csúszni az, aki sokáig a legkeményebben próbált ellenállni a rendőrök kérdéseinek. Ebben a történetben is egy ilyen helyzet volt.

– Most melyik az a felderítetlen ügy, ami leginkább foglalkoztatja?

– Az online pénzintézeti csalások története. Ez nyilván nem egy ügy, hanem az egész jelenség komplexitása foglalkoztat nap mint nap. Harapdáljuk jobbról, harapdáljuk balról, vannak is részsikereink, de nyilván itt még sok munka van hátra.

– Szélmalomharc?

– Nem, de még az út első felénél járunk. Egyrészt azért, mert ez a jelenség pillanatnyilag még kibontakozóban van. Erős figyelemfelhívó munkát kell folytatnunk, mert ezekben az ügyekben a bűnmegelőzésnek kiemelt szerepe van. Meg kell találnunk azokat a csatornákat, amelyeken keresztül eljutunk a nagy nyilvánossághoz és főleg a legkiszolgáltatottabbakhoz, az idős emberekhez. Azt is látnunk kell, hogy a tettesközpontú nyomozástól el kell mozdulnunk a sértettközpontúra. Gondolok itt például arra, hogy az időszerűségen javítani kell. Kétszer ad, aki gyorsan ad, tartja a mondás. Ha a sértett azt látja, hogy az elkövetővel szemben gyorsan, hatékonyan eljár a rendőrség, az növeli az ő biztonságérzetét. Különös jelentősége van annak, amikor vagyonvisszaszerzés is történik. Nem kizárólag a sértett miatt, hanem azért is, mert így az elkövető vagyoni alapját is megtörjük, a későbbi bűncselekmények elkövetését tudjuk ezzel akadályozni.

– A bűnügyi főosztály egyfajta szűrést végez a rendőrségen belül. Lehet ezt finoman, megértően tenni?

– Én úgy fogom fel, hogy a szakirányítás más, mint az ellenőrzés. Itt empátiával kell dolgozniuk a rendőröknek. Mi nem a hibát keressük, hanem javaslatokat teszünk, hogy mit csináljon az illető helyette. A megyei, városi adatokat összegezzük, és ebből készítünk anyagokat az ORFK vezetése vagy a minisztérium számára. Ez egy zászlóshajó. A másik zászlóshajó pedig maga a napi szakmai irányítás.

– Van most valami, ami nagy várakozással tölti el a munkájával kapcsolatban?

– Engem vonz az a változatosság, sokszínűség, amivel a munkám, a hivatásom során nap mint nap találkozom. Az, hogy reggel nem tudom, mi lesz délután. Hétfőn nem tudom, mi lesz csütörtökön. Januárban pedig, hogy mi lesz februárban. Részben ez tart ezen a pályán. Ez az, ami utánozhatatlan a rendőrségi munkában.

P. GÁL JUDIT

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ