Horváth Nikolett a Körmendi Rendészeti Szakközépiskolába járt, 2014-ben szerelt fel a Budapesti Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti főosztály őr- és járőrszolgálati alosztályára járőrként. Miután elvégezte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bűnügyi nyomozó szakát, a vizsgálati osztályon lett vizsgáló.

– A közlekedési bűncselekményeket, azon belül a szándékosan elkövetett, valamint a súlyos sérülésekkel járó baleseteket vizsgáljuk – meséli. – A barátnőmmel kerültünk a közlekedésrendészetre, és még nem tudtam, mire számíthatok, de azóta nagyon megszerettem ezt a munkakört. Izgalmas, van benne kihívás is. A feladataink közé tartozik az áldozatokkal és a hozzátartozókkal való kommunikáció. Meg kell találnunk a közös hangot, amikor egy hozzátartozóval beszélünk. Tudnunk kell, mit és hogyan mondjunk, hogy könnyebben fel tudják dolgozni az eseményeket, ami a legtöbb esetben nem könnyű. Például baleset következtében egy fiatalember lába idegroncsolódást szenvedett, hónapokig járt rehabilitációra, hogy újra megtanuljon járni, és sokszor panaszkodott arra, mennyire hiányzik neki a régi élete, amikor még tudott járni. Bár a vétkes sofőr elismerte, hogy hibázott, de a balesetet megbocsátani így sem volt könnyű. A gyógyulás után általában az áldozatok könnyebben megenyhülnek.

Általános iskolás kora óta kézilabdázik. Amikor felkerült Budapestre, csatlakozott az akkor még működő Police SE-hez, majd a megszűnése után új lehetőségek után nézett.

– Csapat nélkül maradtam, de a testmozgás nagyon hiányzott. A volt kézilabdaedzőm, Huszti Katalin ekkor megkérdezte, lenne-e kedvem részt venni a rögbitréningeken, hogy formában tartsam magam, amolyan erőnléti edzésként. Azelőtt még nem próbáltam ezt a sportágat, de kíváncsi voltam rá. A kézilabdás múltamból adódóan hamar ráéreztem a játékra, könnyen meg tudtam fogni a labdát, és megtanítottak passzolni is. Annyira megtetszett az a pozitív energia, amit a játékostársaktól kaptam – támogattak mindenben –, hogy maradtam. A játékhoz kell egy kis agresszivitás is, hiszen ahhoz, hogy megszerezzük a labdát, az ellenfelet ütközés után le kell nyomni a földre. Van, aki kezdetben fél ettől, de aztán az első alkalom után rájön, hogy az esés nem jár fájdalommal. Kemény sport, de könnyen elsajátítható. Az önvédelmi órákon tanultakat már jól tudom alkalmazni az eséseknél. Hétfős csapatban játszunk. Egy meccs 14 perces, és az az együttes nyer, amely a legtöbb pontot gyűjti össze. Ebben a sportágban azok a játékosok a sikeresebbek, akik fittebbek, és előny, ha jól fut az ember. A csapattagokra mindig lehet számítani, támogatjuk és védjük egymást.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: FRANCZ ILONA