Németh Gábor főtörzsőrmester Somogy megyében született, gyermekkorát Balatonszentgyörgyön töltötte, szakácsnak tanult, és azt követően közel hat évre el is tűnt a csontlevesek, halételek és palacsinták Bermuda-háromszögében. Amikor a Balaton-parti vendéglátás kissé bizonytalan tereppé vált, úgy gondolta, nem várja meg, amíg az újra talpra áll, és megerősödik, inkább keres egy stabilabb munkahelyet. A rendőrséget választotta.

– Akkoriban a munka mellett nagyon sokat dolgoztam polgárőrként is a Balatonszentgyörgyi Polgárőr Egyesületben – eleveníti fel a kezdeteket –, és az évente több mint ezer óra többnyire rendőrökkel végzett szolgálat során megszerettem az egyenruhások munkáját. Megesett, hogy nyaralófeltörőt fogtunk még a betörés helyszínén, és egyáltalán: az első vonalból megérezni a rendőri munkát, az bizony behúzza az embert. Amúgy is rendszerető vagyok, olyan, aki fontosnak tartja, hogy valami keretezze az életét. Elvégeztem Adyligeten a kétéves képzést, majd eltöltöttem egy évet Pakson a vízirendészetnél, onnan kerültem haza, a Keszthelyi Rendőrkapitányság állományába. Előbb járőr voltam, aztán járőrvezető, 2016-tól körzeti megbízott, azt a munkát már kutyával végeztem. Három évvel később már Zalaegerszegen dolgoztam a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságon.

Meséli: a vidéki gyermekkor megtanítja az embert arra, hogy a kutya szeretete egészen különleges érzelmi terep. Továbbá igényli a rendszeres foglalkozást, a rendőri munkában pláne, különben kopik az eredményesség. Az első Roki volt, a német juhász járőrkutya, de csak rövid ideig lehetett nála, mert megbetegedett, a második a mai napig megvan, ő Diesel, belga juhász és német juhász keverék, ugyancsak járőrkutya. És van egy speciális tudású is: Pedro, a labrador. Ő holttestkereső.

– Azért választottam ezt a kutyás szakterületet, mert ennek nagyobb az érzelmi töltete. És hogy erős lélek kell hozzá? Igen, kell az is. Ez a munka nem arról szól, hogy kapunk egy feladatot, hogy menjünk ki egy helyszínre, és keressünk meg egy holttestet. A mi munkánk ennél sokrétűbb. Nekünk fel kell térképeznünk, hogy annak, akit keresünk, milyen volt az életvitele, mik voltak a szokásai, milyen volt a környezete… Sokszor úgy érkezünk meg egy területre, hogy többet tudok az eltűntről, mint valamelyik távolabbi hozzátartozója. Nálunk minden esethez tartozik egy történet. És még valami. Nagyon fontos, hogy a hozzátartozójától mindenki el tudjon búcsúzni. Akkor tudjuk lezárni az elvesztését, ha elbúcsúztunk tőle, eltemettük, és amíg ez nem történik meg, addig a család élete szenvedés. Márpedig ennek utolsó lehetőségét mi tudjuk megadni. Ezért sem lehet a mi munkánkban hibázni, számomra a sikertelenség olyan luxus, amit nem engedhetek meg magamnak!

Végül ráterelődik a szó a legmegrázóbb ügyekre. Németh Gábor a tóalmási anyagyilkosságot említi: három évvel a gyilkosság után az akkor már lerombolt ház egykori emésztőgödrének földjét átszitálva nemcsak a meggyilkolt nő földi maradványai kerültek elő, hanem leendő gyermekének, a gyilkosság idején még pocakban lakó maradványai is. Szó esik aztán eltűnt bácsikról, nénikről, akiknek a holtteste olyan területekre került, amelyek felfedezéséhez valóban csak a kutyának vannak képességei. Amúgy pedig Pedro és a járőrkutya, Diesel Németh Gábor otthonában él. Pedro 2017-ben született, és két évvel később került be a rendőrségi rendszerbe. Hamar kiderült róla, hogy a holttestszagtól nem irtózik, így alkalmas lesz keresőkutyának. Pedro avatási neve amúgy Dumbo, mert amikor szalad valaki felé, pont úgy lobog a füle, mint a nevezetes rajzfilmhős elefántnak. Munkabírása is hasonló. Erős és profi. Akárcsak a munkatársa: Németh Gábor.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA