A bockbier szülővárosát szép számmal felkereső turisták előszeretettel járják végig vezetett csoportokban a falpark nevezetű, 2 kilométeres várvédelmi körsétányt, és ennek során nemcsak arról értesülnek, hogy a XIII. században felhúzott falak és tornyok tetemes része a harmincéves háborúban (1618–48) elpusztult, hanem arról is, hogy a folyó menti tavacskákkal tarkított, parkerdős területen nagy fülesbaglyok tanyáznak. Stílusos és kellemesen borzongató, amikor a 170-180 centiméteres szárnyfesztávolságú, 60-70 cm magas Bubo bubók a középkori falak felett repkednek, és a lakosok nagyon figyelnek rájuk. Tudják, hogy e faj kicsinyei is hatalmasak, és május 5-én reggel ennek volt köszönhető, hogy egy gyalogos rögtön a rendőrség segítségét kérte, amikor feltűnt neki, hogy egy méretes uhucsöppség piheg a fűben, a várfal tövében a Häger Strasse sarkánál, viszonylag távol a fészkelőterülettől.

A helyszínre érkező járőrök egyike kesztyűt húzott, és pokróccal a kezében közelített a megszeppent madár felé, befogását követően közösen vitték vissza a böhöm fiókát a nagy fülesbaglyok kedvelt fészkelő területére. Ott letették az avarba, és távolabb mentek, de ezzel az intézkedésnek még nem volt vége. Jó ideig ott maradtak, és szóltak a látóterükbe kerülő kutyasétáltatóknak, lehetőleg ne menjenek arra. A kapitányság kommunikációs osztályának munkatársai pedig felvették a kapcsolatot a rádióadókkal azzal a kéréssel, hogy adják közre felhívásukat, amelyben minden kutyatartót arra kérnek, most egy ideig legyenek különösen körültekintők, amikor kedvenceikkel a falpark baglyos részén járnak. Az egyik csőrmester természetesen lefényképezte dr. Bubo juniort, hogy mindenki láthassa, ez bizony ekkora.

SZ. Z. J.

FOTÓ: EINBECK RENDŐRSÉGE