A Rendőrmúzeum képei: Hekus Dönci rabosító portréja
Mészáros István, a később Hekus Dönci néven elhíresült férfi bűnözői karrierjét a Szálasi-kormány alatti besúgói és vallatói tevékenysége alapozta meg, majd vakmerősége, brutalitása és gátlástalansága miatt a II. világháború utáni zavaros évek legismertebb bűnözőjévé vált hazánkban. Becenevét onnan kapta, hogy több esetben is rendőrnek adta ki magát hamis szolgálati igazolvánnyal.
![](/sites/default/files/styles/751x500/public/K%C3%89PESS%C3%89GEK%2001%20Hekus%20D%C3%B6nci%20fot%C3%B3k%201.jpg?itok=tOOHBoOD)
Hekus Dönci lopott, saját betörőbandát irányított, egy gyógyszertári rablás során lelőtt egy rendőrt, a Párizsi Áruházban brutális módon meggyilkolt egy 16 éves lányt, miután megerőszakolta. Hónapokkal a kéjgyilkosság után fogták csak el, de egy kihallgatást követően – az őrök hanyagságát kihasználva – kiugrott egy első emeleti ablakon, és megszökött. Az ugrás közben eltört a bokája, így bujkált néhány napig a fővárosban, majd egy Győrbe tartó vonaton sikerült újra elfogni. Sztárbűnözőként tért vissza Budapestre, minden bűnét beismerte, kivéve a rendőrgyilkosságot, amelyet végig tagadott. Két héttel később, 1947. november 29-én törött bokával, gipszelt lábbal állt a bitófa alá.
![Hekus Dönci](/sites/default/files/inline-images/Hekus%20D%C3%B6ncis%20fot%C3%B3hoz.jpg)
A hazai bűnügyi nyilvántartás egyik legfontosabb elemévé az 1880-as évektől kezdődően a rabosító portré vált, amely az 1900-as évektől a francia Alphonse Bertillon által meghatározott kivitelezésben, retusálás nélkül történt: a bűnözőkről kettős felvétel készült, szemből és profilból. Az 1920-as évek végétől már három felvételből állt a fényképes személynyilvántartás, az alanyt utcai ruhájában is megörökítették a Bertillon-féle fotografáló készülékkel.
A felvétel a Rendőrmúzeum történeti fotógyűjteményének része.
MISZLAI EDIT