Bőtiné Kis-Fónai Ágnes főtörzsőrmester ruhatervező szeretett volna lenni, de aztán a rendőri pálya felé vette az irányt. Határrendész szakon végzett a Körmendi Rendészeti Szakközépiskolában 2009-ben. Ezt követően az Esztergomi Rendőrkapitányságra szerelt fel járőrként, később a Tatai, majd 2016-ban az Oroszlányi Rendőrkapitányságra került. Ekkor ismerkedett össze későbbi párjával, Bőti Zsolttal.

– Éppen Baracskára készültem, hogy kihallgassak egy tanút a büntetés-végrehajtási intézetben, amikor a szolgálatirányító parancsnok megkérdezte, hogy hova megyek, mert a járőrök elfogtak egy elkövetőt, akit szintén oda kellett volna kísérni – meséli Bőti Zsolt százados. – Végül úgy döntött, hogy az egyik traffipaxos kollégával vigyük el az elzárásos szabálysértőt. Ágnest osztották mellém, akit akkor még nem ismertem. Aznap jöttem vissza egy hosszú szabadságról, ő pedig akkor került át hozzánk. Azt hittem, csak helyettesítő kolléga. Odafelé nem is szóltunk egymáshoz egész úton.

Visszafelé aztán megtört a jég.

– Csendben telt a közös utazás, amíg be nem rakott egy zenét. Felfigyeltem rá, és megkérdeztem tőle, hogy mi szól, mert nekem is tetszett – folytatja Ágnes. – Ekkor kezdtünk beszélgetni, és megígérte, hogy felteszi nekem másnap egy pendrive-ra, csak menjek be érte az irodájába. Utána egyre többször beszélgettünk. A négyéves kisfiammal is nagyon hamar megtalálta a közös hangot. Így indult az ismerkedésünk, majd 2021 márciusában Siófokon kérte meg a kezemet. Úgy volt, hogy egy vizsgálatra kell mennie, ahova elkísértem. Korábban érkeztünk, ezért elsétáltunk a világítótoronyhoz. Ott aztán térdre ereszkedett, és elmondott egy verset, ezzel kérte meg a kezem. Augusztusban tartottuk az esküvőt. Egy közös kislányunk született, Annaróza már hatéves. A két gyereket együtt neveljük, akik már hozzászoktak ahhoz, hogy néha este érkezik egy hívás, és valamelyikünknek be kell mennie a rendőrkapitányságra. Szabadidőnkben szeretünk kirándulni, kerékpározni. Nagy élmény volt, amikor néhány éve körbekerekeztük a Balatont.

Zsolt azt mondja, soha nem viszi haza a munkát. Nem szeret beszélni róla, mert akkor újra átéli a stresszt. De mindenben támogatják egymást. Valamennyi esetükre emlékeznek, ám volt néhány, amelyik különösen emlékezetes maradt.

Ágnes vizsgálóként kezdett, és egy sorozatlopásos ügyet sikerült felgöngyölítenie.

– Volt egy hatalmas sorozatlopásos és állatkínzásos eset, amelyikben én kaptam meg az alapügyet, majd több más hasonló esetet is egyesítettek vele. Rengeteg tanút hallgattam meg. A gyanúsítottal is többször beszéltem, bizonyítékokat gyűjtöttem. Hosszú, de sikeres volt a nyomozás, végül elítélték az elkövetőt. Ez az ügy meghatározó volt számomra. Amikor a Komáromi Rendőrkapitányságra érkeztünk, és ő lett a bűnügyi osztály vezetője, összeférhetetlenség miatt nem maradhattam a jelenlegi pozícióban, és így a rendészeti osztály szabálysértési előkészítő csoportjába mentem át, ahol azóta is szabálysértési referensként szolgálok. Ez is közel áll a bűnügyhöz, fel kell deríteni az elkövetőket. A területre kell menni kihallgatni azokat, akik ellen eljárás indult, ha gyorsított az eljárás, akkor őrizetbe kell venni őket. Amikor bírósági tárgyalásra kerül a sor, akkor én is képviselhetem a vádat a bíróság előtt.

– Nagyon jó vizsgáló volt Ági – teszi hozzá a százados –, sajnáltam, hogy nem maradhatott, de együtt nem dolgozhattunk volna.

Zsolt egyik rokona hatására lett rendőr. Asztalosnak készült, de ma már ízig-vérig zsaru, ahogy fogalmaz. 2007-ben végzett a Rendőrtiszti Főiskolán, majd a Jászberényi Rendőrkapitányságra szerelt fel nyomozóként. Később a vizsgálati osztályra került mint főnyomozó, majd alosztályvezető-helyettes lett. 2014-től 2020-ig az Oroszlányi Rendőrkapitányság bűnügyi osztály kiemelt főnyomozója volt. Áthelyezését követően Bicskén a nyomozó alosztályt, ezután megbízottként a Komáromi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályát vezette. Szeptembertől visszavonták a megbízását, és visszakerült a vizsgálati alosztály élére.

Zsolt 18 évi szolgálata alatt számos különleges esettel találkozott.

– 2010-ben még a Jászberényi Rendőrkapitányságon egy 200 rendbeli vaterás csaláson dolgoztam. Az ügy 136 rendőrkapitányságot érintett. Nagy hasznát vettem az informatikai tudásomnak és a kapcsolatrendszeremnek. A csalók televíziókat árultak, amiket a sértettek soha nem kaptak meg, bár fizettek érte. Egy hajléktalan férfi számlájára érkezett a pénz, akinek semmilyen kapcsolata nem volt a megbízójával. A hirdetéseket sem otthon, hanem egy XIX. kerületi internetes kávézóban tették fel. Az összekötőt ott sikerült elfogni, később pedig az elkövetőt is, amikor Amerikából érkezett vissza Magyarországra. Volt két olyan ügyem is, amikor félrevezették a hatóságot. Az egyik esetben egy álbetörésről volt szó, akkor én vezettem a helyszíni szemlét, és kiderült, hogy a „sértett” rendezte meg a betörést. Egy másik ügynél pedig egy nemzetközi bűnszervezet értékesített kocsikat külföldre. A stróman mindig úgy vásárolt autót, hogy csak az első havi törlesztést fizette ki, majd hónapokkal később azt állította, hogy ellopták tőle. Igazából Törökországba vitték ki a járműveket, ahol nyomuk veszett. A bejelentésnél tűnt fel, hogy a bejelentő nem volt ideges, amikor feljelenést tett, hogy eltűnt az autója. Ezért kezdtem nyomozni az ügyben. Ekkor derült fény arra, hogy a kocsikat nem ellopták, hanem egy bűnszervezet értékesítette külföldön.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA