Már gyerekként biztos volt benne, merre visz az útja.

– Nem tudom felidézni, minek a hatására fogalmazódott meg bennem, de már az általános iskola felsőbb osztályaiban eldöntöttem, hogy fegyveres testületben képzelem el a jövőmet. Ez a terület engem valahogy mindig is vonzott. A honvédséggel is kacérkodtam, végül a rendőrség mellett döntöttem – foglalta össze Gál Mihály, aki a tokaji Tokaji Ferenc Gimnázium rendvédelmi tagozatán érettségizett, és a Miskolci Rendvédelmi Technikum elvégzését követően, 2016 szeptemberében szerelt fel a Tiszavasvári Rendőrkapitányság rendészeti osztályára, pontosabban a Tiszalöki Rendőrőrsre. – Azóta is itt teljesítek szolgálatot. Voltam járőrvezető, és negyedmagammal második éve vagyok Tiszalök körzeti megbízottja. A terület, amelyért felelünk, ennél nagyobb is szokott lenni, mert Tiszadob bel- és külterületén is gyakran járőrözünk.

Három évvel ezelőtt történt, hogy a lehető legjobb pillanatban nézett be Tiszalök egyik félreeső utcájába.

– Éjszakás, gépkocsizó járőrszolgálatban voltam, én vezettem a szolgálati autót. Ahogy ennél a kereszteződésnél lassítottam, és az utca mindkét felére benéztem, a közvilágítás fényében arra lettünk figyelmesek a társammal, hogy különféle tárgyak repülnek át az egyik családi ház kerítésén – idézte fel a különös tapasztalást. – Közelebb érve felismertünk a földön láncfűrészt, sarokcsiszolót és más kéziszerszámokat, a következő pillanatban pedig azt láttuk, ahogy két fiatalember kiugrik az ingatlan kerítésén, de rögtön visszafelé is, ahogy minket megláttak. Először a kocsiból ugrottunk ki, aztán meg át a kerítésen, és ahogy bekapcsoltuk a zseblámpáinkat, futva kutattunk utánuk. Nem volt sok előnyük, viszont a sötétben nem nagyon látták, merre szaladhatnak. Az épület mögé iszkoltak, és ott intézkedtünk velük szemben. Sosem felejtem, ahogy kezemben a zseblámpával szaladok az egyik fickó után, és utolérem. A másik elbújt, de a kolleganőm mindent végigpásztázott, és megtalálta. Harmadik társuk is volt, és az éjszakai csendben aránylag jól hallottuk, ahogy gallyakat törve a susnyásban kereket oldott. Ez volt az eddigi legemlékezetesebb intézkedésem, de itt szinte folyamatosan adódik rendvédelmi tennivaló. Ahogy egy idősebb kolléga megfogalmazta: ami ezen a környéken nem történik meg, az nem is létezik, és hét év után azt kell mondanom, tudom, mire gondolt. Itt tényleg szinte minden előfordul, és ott segítjük egymást, ahol tudjuk.

SZ. Z. J.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ