Három kilométer. Ennyire van Berente Múcsonytól.

– Mindig jó kedvre derít, amikor arra gondolok, hogy az egykori szomszédomból is körzeti megbízott lett, ráadásul a szomszédos településen szolgál, és ő is ugyanúgy zászlós, mint én – magyarázta, és Tóth Szabolcsra célzott. – Csaknem egyidősek vagyunk, és volt az életünknek egy hasonló szakasza. Nehezen találtunk magunknak való hivatást. Nem bántam meg, hogy elvégeztem a kazincbarcikai Irinyi János középiskola közgazdasági szakát, de már úgy a közepe felé tudtam, hogy nem ilyen pályán szeretnék elhelyezkedni. Utána egy kétéves informatikai OKJ-tanfolyammal próbálkoztam, de azt sem éreztem a magaménak. Szabolcs is kereste az útját, és mivel az édesapja rendőrként szolgált, nekem is volt rálátásom erre a szakmára. Ehhez jött, hogy sokat beszélgettünk is róla; főleg, miközben az utunkat kerestük. Ennek aztán az lett a vége, hogy mindketten úgy döntöttünk, rendőrök leszünk, és együtt jelentkeztünk a Miskolci Rendészeti Szakközépiskola járőrképzésére.

Iglai István 2009. május 15-én szerelt fel a fővárosban a XI. Kerületi Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályára.

– Egy évvel később, 2010 nyarán kerültem a Sajószentpéteri Rendőrőrs közrendvédelmi alosztályára, ahol két éven belül járőrvezető lettem, újabb két esztendővel később pedig Berente körzeti megbízottjaként folytattam – idézte fel a zászlós. – Szentpéteri járőrként még jobban megismertem ezt a borsodi nagyközséget. Azért még jobban, mert diákként viszonylag sok időt töltöttem itt, amikor az egyik unokatestvérem ablakos cégénél voltam nyári munkán. Kezdettől fogva arra törekedtem, hogy megtaláljam a hangot a lakosokkal, és így, tíz év után ki merem jelenteni, hogy sikerrel jártam. Mindegyiküket ismerem, amiben szerepet játszott, hogy egy ideig itt is laktam. Akadnak köztük problémás egyének, de hála istennek nem jellemzőek a nagyobb horderejű bűncselekmények. Öt évvel ezelőtt barcikai nyomozókkal együtt fogtunk meg berentei kábítószer-kereskedőket, de talán az a tíz évvel ezelőtti rablás maradt meg legerősebben az emlékezetemben, amit két percen belül megoldottunk. Két fiatalember az utcán támadott meg egy idős férfit, akit utána ki is raboltak, és ezt látta az egyik szembeszomszéd. Már akkor tudtam, kik az elkövetők, amikor a bejelentő azt mondta, az egyikük zöldes focicipőt viselt. Arra is emlékeztem, hol lakik az illető, aki szintén arra ment a társával, mert még az utcán megfogtuk őket. Ezek az intézkedések elrettentő erővel is bírtak. Berente biztonságos település, és azon vagyok, hogy az is maradjon.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA