Gurított az élet egy tekegolyót.

– Olyan helyen nőttem fel, ahol a szomszédban volt egy tekepálya. Határőr- és rendőrtisztek is jártak oda, és magam is szemtanúja voltam, ahogy a nagyapám német juhászkutyáját megcsodálták. Azt mondogatták neki, jó rendőrkutya lenne belőle, a kiállása legalábbis megvan hozzá, és ezen felbuzdulva, elkezdtem foglalkozni vele, meg a másik kutyánkkal is, és nagyon elégedett voltam magammal, amikor azt tapasztaltam, az oktatásomnak van foganatja – idézte fel Tremmel Nándor, aki sorkatonaként került szolgálati ebek közelébe. – Kutyás szolgálatra jelentkeztem, és a rendszerváltás után már a Soproni Határőr Kerület mélységi ellenőrző csoportjának kutyavezetője voltam. Határsértők és embercsempészek felkutatása volt a feladatunk, és miután a szaktanfolyamot elvégeztem, személy- és kábítószer-kereső kutyákkal is dolgoztam.

Ekkor már hivatásos volt, a 2008-as integráció során öltött kék egyenruhát, és a frontvonalban tapasztalta meg a migrációs nyomás felerősödését.

– Nemcsak azok a külföldi állampolgárok képesek erőszakos cselekményekre, akik a déli határnál akarnak bejutni hazánk területére, hanem azok is, akiket az embercsempészek kitesznek az osztrák határ közelében. A velük szembeni intézkedések során életveszélybe is kerültem szolgálati kutyával – mesélte a főtörzszászlós, aki eddig kétszer vehetett át belügyminiszteri, háromszor pedig országos főkapitányi jutalmat. – Másfél évvel ezelőtt 74 határsértőt fogtam el egyetlen szolgálat alatt rendőrkutya támogatásával. A mai napig ez a rekordom. Akkor még a Határrendészeti Alosztály szolgálatirányító parancsnoka voltam, és osztrák kollegákkal láttunk el közös szolgálatot a röjtökmuzsaji erdőben.

Életmentésekben is jeleskedett a gondjaira bízott személykereső belga juhászkutyával.

– Tavaly öt ember életét sikerült megmentenünk. Hárman végezni akartak magukkal, ezért tűntek el, egy 92 éves nő pedig erdőben tévedt el, de a legélénkebben az a 12 esztendős autista fiú maradt meg bennem, aki egy kistelepülésről ment világgá. A kutya egy kukoricatábláig követte a nyomát, és amikor a fiú meglátta, kiszaladt a táblából, egyenesen a kutyához, hogy megsimogassa. Megható pillanat volt, de első sorban megnyugtató, mert a gyerek sértetlenül került elő – magyarázta Tremmel Nándor, aki tavaly lett a GY.-M.-S. VMRFK Humán Szolgálat kutyás csoportparancsnoka. – Ez azt jelenti, hogy a szolgálati kutyák fejlesztése mellett a beosztott kollegák mentorálásáért is én felelek, de a legfontosabb, hogy az egész vármegye területére kiterjed a jogosultságunk.

Az állati titok nyitja az ember.

– Semmi újat nem tudok mondani rendőr és rendőrkutya viszonylatáról, csak hangsúlyozni tudom, hogy a bizalom mélységének élménye meghatározó. A kábítószer-kereső belga juhászkutyát rendőrségi tenyészetből hoztam, a személykeresőt magam vásároltam és képeztem ki erre a célra, és mindkettővel sikerült szimbiózisba kerülnöm. A következetességet fontosabbnak tartom, mint a szigort; ennek is tulajdonítom, hogy vezényszavakra egyiknél sincs szükségem. Egymásra vagyunk hangolódva, aminek a bizalom a záloga. Bennük ösztönként munkál a bizalom, az életüket adnák értem, és tudom, hogy tudják, ezt magam is így gondolom, illetve érzem, mert a kutyák képesek felismerni, hogy mi emberek érzelmi alapon működünk – mondta a veterán, aki a két szolgálati mellett három blökivel él. – Alapelvem, hogy vissza kell adnom abból, amit kaptam, és én a kutyáktól sokat kaptam, de szerencsés is vagyok, hogy ebben a feleségem is partner. Rendszeresen ellátogatok a vármegye menhelyeire, és ilyenkor állattartási tanácsokkal is szolgálok, de nem kutyaiskola rendszerben. Eddig három blökit vittem haza menhelyről, illetve gyepmesteri hivatalból. Legutóbb ez a Stukker hívónevű jagdterrier csatlakozott hozzánk, és amikor gyerekeknek tartok kutyás foglalkozást, mint például most is, őt is magammal viszem.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA