Június 20-án délelőtt rendőrautó parkolt Dédestapolcsány alvégében, a Dózsa György út szélén, majd egyik pillanatról a másikra szirénázva száguldott el onnan Tardona felé.

– Közlekedésrendészeti feladatot hajtottam végre, amikor rádión bejelentkezett a tevékenységirányító, és közölte, rögtön át kell mennem a szomszédos Tardonára, ahol kigyulladt egy lakóház melléképülete – idézte fel Kacsándi Ádám, aki pár perc alatt odaért a borsodi falu középső részén lévő telekhez. – Szomszédok álltak a ház kapujánál, ami szerencsére nyitva volt, de mielőtt beszaladtam, megkérdeztem tőlük, tudják-e, hányan vannak bent. Azt mondták, nem nagyon van ott senki, csak a kutya, és hogy a tulajdonos reggel elment. Biztosra akartam menni, ezért először a lakóház bejáratán dörömböltem, majd a széles melléképülethez siettem, amelyben két garázst alakítottak ki, előtte hevert a keverék kutya. Nem értette, mit keresek ott, de támadni sem akart. Hosszú láncon tartották, úgyhogy arrébb zavartam, nehogy valami ráessen, és engedelmeskedett. A melléképület egyik nyitott ablakából lángok csaptak kifelé, és a fölötte lévő részen épp akkor fogott tüzet a födém. Oldalsó ajtaja nyitva maradt, úgyhogy a pólóm nyakát felhúztam az arcom elé, és beléptem.

Kint 30 fok volt, bent legalább 60.

– Füst csak az ablaknál terjengett, az is nagyrészt kifelé, így viszonylag jól átláttam a földszintes épületet, amelyben senki sem tartózkodott. Rögtön észrevettem, hogy benzineskanna van a tűzfészek közelében, kicsivel arrébb pedig gázpalack állt. Visszaléptem, mély levegőt vettem, és kihoztam ezeket az udvarra, biztonságos távolságba. Eközben láttam meg a locsolótömlős szivattyút a kútnál, és feltekert hosszabbító is volt a készülék közelében. Szerencsére a lakóháznak is nyitva maradt a hátsó ajtaja, beléptem, és a hosszabbítót az első konnektorba dugtam. A szivattyú beindult, és a víz nyomása is elégségesnek tűnt, úgyhogy nyomban megkezdtem a tűz oltását, illetve megfékezését. Úgy két perc múlva jelentek meg a tűzoltók, és átvették. Amikor a parancsnokuk meglátta a benzineskannát, és megmutattam neki, hogy hol volt, azt mondta, a kanna kihozásának és az oltás azonnali megkezdésének köszönhető, hogy a melléképület nem vált a tűz martalékává.

Percekkel később a tulajdonos is megérkezett.

– Egyaránt hálás volt a szomszédjainak, akik a tüzet észrevették, és a segélyhívót tárcsázták, meg persze nekem és a tűzoltóknak is. Biztos volt benne, hogy az akkumulátortöltő kapott lángra, amit az előzetes tűzvizsgálat is igazolt. Szegény nagyon megijedt, de megkönnyebbülést is láttam rajta, és akkor már mosolyogni is tudott, amikor nyugtáztuk, hogy a kutyának kutya baja sem lett – folytatta a tűzoltó zsaru. Azt is elárulta, dr. Rácz Tamás alezredes, a közlekedésrendészeti osztály vezetője megdicsérte. – Azt mondta, ez szép munka volt, és magam is azt gondolom, mindent jól csináltam, de főleg gyorsan. Tudom, hogy a lángok pillanatok alatt szétterjednek, de egész más, amikor ez az ember szeme előtt történik.

Kacsándi Ádám időközben életmentésben is részt vett.

– Nem sokkal a tardonai tűzoltás után történt, hogy helyszínelő kollegámmal, Mecs László főtörzsőrmesterrel egy közlekedési akcióból jöttünk vissza a kapitányságra, amikor egy garázssornál megpillantottunk egy férfit, aki gyanúsan magatehetetlenül ült, bár inkább feküdt az egyik garázs nyitott kapujánál egy kempingszékben, a tűző napon. Arra kanyarodtunk, és próbáltunk volna vele kommunikálni, de képtelen volt megszólalni. Látszott rajta, hogy rossz bőrben van, ezért mentőt hívtunk hozzá. Kiderült, hogy cukorbeteg, és tevés-vevés közben rosszullét tört rá.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG