– Adhatok kávét vagy vizet? Ha a táborban találkoztunk volna, lenne ebéd is! – invitál minket az energikus, 59 esztendős törzszászlós a takaros Mezőkeresztesi Rendőrőrs körzeti megbízotti irodájába, és nem túloz. Az elmúlt 22 évben már 19. alkalommal rendezte meg önkéntes segítőivel karöltve a mezőnagymihályi sátortábort, ahol ezen a nyáron nyolcvan gyerek és húsz felnőtt töltött el egy hetet.

– A fiamat kísértem el egy osztálykirándulásra ötödikes korában. Bejártuk a közeli nemzeti park egy részét, és olyan jól sikerült a nap, olyan gyönyörű környezetben telt, hogy elhatároztam, én itt létrehozok egy gyerektábort. Az ötlet alapját a saját tapasztalataim adták, gyerekkoromban tíznapos hegyi táborokba jártam a Zemplénbe kiváló pedagógusokkal, nagyon jó társaságban. Úgy gondoltam, hogy ha gyerekként nekem részem volt ebben, a mostani fiataloknak is tetszeni fog. Az első tábor, fél év szervezés után, 2003 nyarán indult. A barátok és a család segítségével, sok akadályt legyőzve, a helyi iskola szülői munkaközösségének támogatásával vettünk tíz négyszemélyes sátrat, ezzel indultunk. Nyolcvan gyereket tudtunk így fogadni két turnusban – idézte fel a kezdeteket Ilku Imre, és büszkén tette hozzá, az első táborozó gyerekek közül van, aki ma már táboroztatóként segíti a munkát. – Mára kicsit nemzetközivé váltunk, jöttek gyerekek Kanadából, Panamából, Ukrajnából is.

A programok kapcsán a körzeti megbízott elmondta:

– Este, a tábortűz mellett mindig előkerül a gitár, zenélünk, éneklünk, a gyerekek ezzel is fejlődnek. A tábor programja ma is két részből áll, vannak előre szervezett, kötött programok, de kötetlenek is, amiket maguk a gyerekek választanak ki a rendelkezésre álló lehetőségek közül. Tavaly a Bükki Nemzeti Park dolgozói jöttek el, rehabilitált madarakat engedtek szabadon, de volt év, amikor hagyományőrzők keltették életre a történelem egy szeletét. Idén a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőr-főkapitányság bemutatói és paintball céllövészet volt terítéken, de rendeztünk a helyi focipályán Forma–1-es versenyt is a saját eszközeinkkel.

A táborszervező elmondta, szolgálati elöljárói messzemenőkig támogatják a rendezvényt, ezzel is bemutatva a rendőri munka szerteágazó feladatait és a közlekedésbiztonság fontosságát.

– Mindig nagy feladatot jelentett az étkeztetés, de megoldottuk azt is, hogy mindig jusson változatos, bőséges meleg étel a táborozóknak. Csak azt vállaltuk, amire az előre kiszámolt anyagi keretünkből és a helyi támogatóinktól tellett. Idén kaptunk például görögdinnyét, fagyit, házi süteményt is, amiket a falubeliek, egykori táborozóink ajánlottak fel – ismertette a tábor belső életét Ilku Imre.

Hangsúlyozta, hogy a táboroztatók – akik között akad rendőr, tűzoltó, pedagógus és sok más szakma képviselője is – saját szabadságkeretük terhére, önként vállalják a feladatokat.

– Ki kell emelnem a kollégám, Bartók József főtörzszászlós nevét, aki évek óta a tábor szakácsa, és ha úgy alakul, akár száz főre is finomat főz. Ő is, mint a többiek, pár nappal a tábor előtt szabadságot vesz ki, és előkészül a feladatra. Gyerekeket táboroztatni kemény fizikai munka, de hihetetlen lelki feltöltődés is. Ilyenkor én nem rendőr, hanem főnök vagyok, mindenért és mindenkiért én felelek. Ezért a tábor első napján lefektetek pár szabályt, amiből nincs sok, de azokhoz szigorúan ragaszkodom: tilos az alkohol, a dohányzás, nincs szemetelés, nincs verekedés és az elektronikus eszközöket is száműztük a táborból. Ezt a gyerekek gond nélkül betartják, ráadásul nem is esik nehezükre. Az okoskütyük hiányát például észre sem veszik, olyan sok a program, annyi mindent lehet csinálni. A virtuális beszélgetés helyett egymás valódi társaságát élvezik – avatott be minket a tábor szabályrendszerébe Imi bácsi, a tábor során csak így szólítják a gyerekek, és szerinte ezt a hangulatot meg kell tapasztalni. – Ezt csak az értheti, aki ott volt, nem lehet szavakba önteni azt az élményt, amit számunkra ad. Fontos, hogy a táborban sokan vagyunk, akik hivatásos szolgálatot is ellátunk, rajtunk keresztül a gyerekek és a szüleik is láthatják, hogy a rendőr, a tűzoltó is ember. Azt gondolom, tanítani kicsit könnyebb, mint nevelni. Igaz, a tanításhoz sokat kell tanulni, de a neveléshez lenni is kell valakinek, példát kell mutatni.

K. D.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, RENDŐRSÉG