Farkas Balázs nagypapája tűzoltóként, édesapja vízirendőrként szolgált. Mindig boldog volt, amikor gyerekkorában édesapja munkahelyén, ha úgy adódott, mehetett egy kört valamelyik motorcsónakkal. A család életét tehát nagyban meghatározta a tűz és a víz, valamint a sziréna és az egyenruha. Farkas Balázs életében később még valami fontos lett: a motorkerékpár. A kétkerekű a különféle rendőrségi bemutatókon babonázta meg, úgyhogy – összegezve a sziréna, az egyenruha és a motor iránti érdeklődését – el is határozta, ő márpedig motoros rendőr lesz. Az lett, csak nem motoros. Járőrként kezdte, később a KR egyik bevetési osztályához került, ma az egyik ügyeletvezető.

A motorozás megmaradt hobbinak. Másik kedvenc kikapcsolódása a fotózás. Azt mondja, legjobb, ha együtt űzheti ezeket. Egyébként is: a munkahelyén szigorú szabályrendszerben dolgozik, kellenek az életben olyan területek, ahol kicsit lazább, kötetlenebb a mozgástér. A motorozás például ilyen. Ezt persze ne úgy értsük, hogy szabályok és korlátok nélkül száguldozik az utakon, ehelyett amatőrök által is használható, hivatalos versenypályákon próbálgatja a jármű és saját képességeit. Nem versenyzőként, hanem mint boldog motorkerékpáros, aki alatt végre elszabadulhatnak a lóerők. Amúgy azt ajánlja mindenkinek, aki szeretné biztonságosabb körülmények között megismerni a saját határait, hogy efféle pályákon húzza a gázkart, ne a városban tegye ezt másokat veszélyeztetve. És mindezt nem a rendőr mondatja vele, hanem az a motoros, aki nemcsak saját járművét szereti, de a környezetében élők nyugalmát is tiszteli.

A fotográfiához különös út vezette. A Tejút. Annál ugyanis semmit sem szeret jobban fényképezni. Hogy aztán a távoli titok vonzza, a több százmilliárd csillag felfoghatatlansága vagy az a tény, hogy olyat lát, ami nagyon régen volt valóságos… maga sem tudja. Fényképez esküvőkön, készít családi, gyermek- és kismamafotókat. Szereti még a villámokat megörökíteni. Utóbbi veszélyes foglalatosság, ezt ő is tudja. De tisztában van azzal, hogy egy fotóállvánnyal állni a cikázó villámok közelében egy mezőn, nos, ahogy ő fogalmaz: „az álmoskönyv szerint sem jelent jót…” Persze amikor igazán veszélyessé válik a helyzet, akkor azért ő is csomagolni kezd. Szereti a természetet és az építészet látványos eredményeit fényképezni. A hidakat, köztük a Megyeri hidat és a Kőröshegyi völgyhidat különösen. Ha aztán ezeket a folyókon, völgyeken átívelő szerkezeteket úgy örökítheti meg, hogy felettük még a Tejút is látszik, számára akkor a legkerekebb a világ.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: FRANCZ ILONA, FARKAS BALÁZS