Mozgalmas nap, a Békés vármegyei humánigazgatási szolgálatvezető telefonja is gyakran csörög. A Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság vezetője, Nagy Lajos alezredes éppen azért hívta Berczi László ezredest, hogy egy tiszthelyettes ügyét intézze. A munka fontos, de az ember még fontosabb, a kollégák nélkül nincs szakmai teljesítmény, eredmény. Éppen ezért alaposan átbeszélik, milyen lehetőségek vannak az előrelépésre, illetve arra, hogy kifejezzék a tiszthelyettesnek: számítanak rá, és nagyra becsülik az erőfeszítéseit. Magukból indulnak ki, hiszen egyikük sem volt mindig vezető, és ma is jóleső érzéssel emlékeznek arra, hogy az ő pályájukat is segítették.

Amikor a kapitány egy kis múltidézésbe kezdett, és 35 évi tiszti szolgálatát említette, az ezredes egy pillanatra elgondolkodott.

– Lajos! Milyen 35 év? Téged is 1989-ben avattak tisztté? – kérdezte vezetőtársát.

– Hát persze! Augusztus 20-án a Kossuth téren – vágta rá az alezredes.

Kicsit hitetlenkedve, de viccesen Berczi ezredes egy rögtönzött kérdéssorral kezdte bombázni parancsnoktársát. Ha valóban ott volt a több száz felsorakozott honvédtiszt között, mondja meg, milyen volt az időjárás, ki volt az esemény elöljárója, ki közvetítette a televízióban az avatást. Az időjárásra vonatkozó kérdés nem okozott nagy fejtörést a kapitánynak, hiszen nagy eső volt. Az egyhetes felkészülést, próbákat szigorú menetrend szerint, de jó időben, olykor túl melegben csinálták végig, majd amikor eljött a nagy nap, áztató esőben zajlott a ceremónia. Voltak azonban olyan kérdések, amelyek fogósabbnak bizonyultak, de utóbb az ezredes is beismerte: csak azért tud mindent ilyen jól, mert az egy internetes videómegosztón megtalálható a régi felvétel, és épp a napokban nézte meg. Ha már mindez így kiderült, össze is ültek egy kis időutazásra. Mindketten azzal kezdték, hogy már diákkorukban rendőrök szerettek volna lenni, és örülnek, hogy egy kis kitérővel, a katonai képzés után ez sikerült is.

– Általános iskolába jártam, nyolcadikba, amikor írtam egy detektívregényt – meséli a kapitány. – Nagyon vonzott a rendőri pálya, ezért 1992-ben kértem az áthelyezésemet a rendőrséghez. Almáskamarási születésű vagyok, nagyon szeretem és jól ismerem a szülőföldemet, Dél-Békést. Először Mezőhegyesen lettem tiszti körzeti megbízott, majd az 1993-ban alakult Kevermesi Rendőrőrs parancsnokaként szolgáltam. Három évvel később kerültem be a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányságra, ahol voltam, alosztályvezető, majd 17 évig rendészeti osztályvezető, közben tíz esztendeig a megyei csapaterő századparancsnoka. A kapitányi feladatok ellátásával 2014-ben bíztak meg, 2016-tól kinevezéssel vezetem Békés megye legnagyobb rendőrkapitányságát.

Ez annyit jelent, hogy 18 települési önkormányzat van, közülük többhöz kilométerekkel távolabb lévő településrészek is tartoznak. Ha valahová, hát oda kell az összetartó csapat. A kapitány dicséri is a munkatársait, rendészeket, bűnügyeseket és az őket segítő hivatalnokokat egyaránt. Nagyra értékeli az erőfeszítéseiket, amit csak tud, igyekszik megtenni értük. Ezért is áll napi kapcsolatban a humánigazgatási szolgálatvezetővel, aki szintén rendészeti területen kezdte rendőri pályafutását.

– Határőrként avattak tisztté, én is Békés megyei, dévaványai születésű vagyok, így örültem, hogy a határőrség mezőhegyesi őrsére kerültem őrsparancsnok-helyettesnek. Ezek szerint éppen elkerültük egymást, mert Nagy alezredes három évvel később lett Mezőhegyesen körzeti megbízott. Én addigra már bejártam egy utat – emlékszik vissza Berczi ezredes. – Szolgáltam a lőkösházi forgalom-ellenőrző ponton, majd miután már gimnazistaként is azt terveztem, hogy rendőr leszek, 1990-ben, amikor lehetőségem nyílt rá, átszereltem a Gyulai Rendőrkapitányságra. Akkor alakult a sarkadi őrs, ott lettem rendészeti csoportvezető. Később az őrsből kapitányság lett, dolgoztam az igazgatásrendészeten, majd 1997-től Gyulán vezettem a hivatalt. Humánigazgatási feladatokkal 2008-tól foglalkozom, 2010-től szolgálatvezetőként.

Személyes felelősséget érez azért, hogy amiben csak lehet, segítse a Békés vármegyei rendőröket, rendőrségi dolgozókat. Sok száz hivatásosról és különböző szakterületen őket segítő munkatársról van szó. Előfordul, hogy nem egyszerű mindenki számára megfelelő megoldásokat találni, de az nem történhet meg, hogy meg sem próbálják. Az ezredes és csapata törekvését is minősíti, hogy Berczi László humánigazgatási szolgálatvezetőként 2024-ben megkapta az év rendőre miniszteri díjat.

A rövid, de velős múltidéző beszélgetés végén az ezredes és az alezredes véleménye megegyezett abban, hogy pályájuk végeztével akkor könyvelnék el magukat igazán jó parancsnoknak, ha a náluk fiatalabb kollégák közül még sokan ülhetnének le egymással ilyen beszélgetésre. Ha sikerül nap mint nap tenniük azért, hogy akik a rendőri hivatást választják, a nehézsége mellett meglássák a szépségét is, hogy az embert próbáló kihívásokban megtalálják a sikerélményt, és ahogyan ők ketten, a lehető legtöbben évtizedekig a rendőrök közösségének tagjai maradjanak.

SZOMBATI ANDREA

FOTÓ: RENDŐRSÉG

Az 1989. augusztus 20. tisztavatás videofelvétele:

https://www.youtube.com/watch?v=llCg3aYuOVA