Júliusban a gépkocsivezetők még kicsit keményebben nyomták a gázpedált, volt, aki 161 km/h-s sebességgel döngetett Pest és Buda között. Most viszont a hírek szerint jelentősen csökkent a gyorshajtók száma az Árpád hídon: július 29-e és augusztus 11-e között a hídon felállított traffipaxok már csak 196 gyorshajtót mértek be, körülbelül feleannyit, mint az azt megelőző két hétben. Csak 196 gyorshajtót… És a leggyorsabb is csak 125 km/h sebességgel haladt. Legalább egy kicsit örülnünk kellene, de valahogy nem megy. És akkor sem fog menni, ha a következő időszakban – merthogy az Árpád hídon továbbra is folyamatosan lehet számítani fokozott rendőri ellenőrzésekre – már csupán 105 km/h-s sebességgel nyeri a gyorshajtási versenyt valaki. Tulajdonképpen hová sietünk?

Közlekedésbiztonsági szakemberek szerint a baleseteknek három fő oka van. Az egyik a gyorshajtás. A másik az elsőbbségi jog meg nem adása, a harmadik a kanyarodás szabályainak megszegése, de persze az ittas vezetést is érdemes megemlíteni, és volna itt egy negyedik is. Egy közlekedéspszichológus beszélt arról az egyik televízió-műsorban, hogy a balesetek bekövetkezésében jelentős szerepet játszik az is, amikor a gépkocsivezetők egy-egy vitatott közlekedési szituációban elkezdik egymást tanítani. Mennek egymás mellett, és a letekert ablakon keresztük KRESZ-oktatást tartanak egymásnak („Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon taní-tani…”). A tananyaggal gyorsan kell haladni, nincs sok idő, ezért igénybe veszünk néhány oktatást segítő eszközt is: ilyen a káromkodás, a heves kézmozdulatok sokasága, valamint azt, ami minden tanítás lényege: a gyakori ismétlést. És miközben egyidejűleg tanulunk és oktatunk, nyomjuk a gázpedált. Mert mi mindent megteszünk a gyors haladás érdekében.

T. Z.

FOTÓ: RENDŐRSÉG