Első utunk Verőcére vezetett, ahol a Duna egy szakaszon kilépett a medréből, és a partján álló házak között csordogált, egy lezárással is találkoztunk: a 12-es úton rendőrök fordították vissza azt, aki Vác felé igyekezett. A víz az útra is kifolyt, ennek ellenére sokan indultak volna, a vízen keresztül, szerencsére a rendőrök udvariasan bár, de határozottan állták útjukat. Mesélték: volt, aki még babakocsival is elsétált volna a tiltott terület felé…

Szobra csak jókora kerülővel jutottunk el, előtte azonban megálltunk Zebegényben a hajókikötőnél, ahol nyáron még pompás lángost ettünk, azúttal azonban már a kikötő területe is a Duna birtokába került, így most a szomszédos strandröplabdapályán is legfeljebb vízilabdázni lehet, a sátorozás mikéntjét szabályozó tábla is felesleges ezekben a napokban. Katasztrófaturisták ellenben akadnak bőven, sokan fényképezik az öblöt, és ezúttal talán nem is nagy baj ez, hiszen abban a helyiek is biztosak lehetnek, hogy sokkal feljebb nem készülhetnek ilyesfajta felvételek, már nem megy feljebb a víz, így a helybéliek nyugodtan várhatják a tetőzést.

Végül eljutunk Szobra is, ahol több partra vezető utcát homokzsákok zárnak el a folyótól. Például a Rév utcát is, ahol mi magunk is hajóba ülünk, hogy a rendőrökkel együtt ellenőrizzük a hajókikötő ugyancsak víz alatt lévő területét, ahonnan az emberek legnagyobb része kiköltözött, értékeikre, házaikra vigyázni kell tehát. Az igazán elővigyázatosak azon a részen eleve olyan házakat építettek, amelyek különösen magas alappal rendelkeznek, jócskán kiemelkednek a vízből, némelyiknek a tulajdonosa nem is költözött el. Otthonában várja, hogy elvonuljon az ár, ha kell, csónakkal közlekedik, egy idősebb nő a kertjéből, a kerítésen keresztül kilógatott bottal éppen pecázott. Amúgy mindenhol nyugalom, a homokzsákoknál álló rendőrök, katonák és a katasztrófavédelem munkatársai biztosak abban, hogy a városba nem jut beljebb a víz. A gát erős, napokkal ezelőtt épült, a homokzsákokat vízügyesek, katonák és a helyi gimnazisták pakolták.

Megyünk tovább. Ipolydamásd és Letkés között az Ipoly lépett ki a medréből, az útra folyt, így aztán a lezárt szakaszt ugyancsak rendőrök biztosítják, ezen az útszakaszon a katonák pedig egy hatalmas tehergépkocsival szállítják keresztül a Volánbusz utasait, megy minden gördülékenyen. Amúgy az Ipoly az elöntött árterével együtt gyönyörű látvány, veszély ide vagy oda, ez is a képhez tartozik.

Sződligeten a Készenléti Rendőrség munkatársai segítenek néhány napra kiköltöztetni a Viktor Integrált Szociális Intézmény sérült lakóit, akik ugyancsak a Duna közelében élnek, és bár az intézményt nagy valószínűséggel nem éri el a víz, ha mégis, hát a homokzsákok megvédik, de összességeben azért jobb a biztonság. Dunakeszin még felgyalogolunk a töltésre, ott is jó néhányan sétálnak, fényképezik az egyre duzzadó Dunát, a katasztrófaturistákat itt is rendőrök vigyázzák.

Hogy mindez a hét végén hogyan néz majd ki, az még e sorok írásakor nem tudható, egy biztos: sokan figyelnek a Dunakanyarban élők biztonságára. A területen nyugalom van. Még néhány nap, és vége az idei rossz álomnak is.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN
FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ