Csikós István 2003-ban, a Miskolci Rendészeti Szakközépiskola elvégzése után szerelt fel a Készenléti Rendőrséghez járőrként. Aztán a kollégájával elhatározták, hogy kipróbálnak valamilyen különleges sportot. Az ejtőernyőzésre esett a választásuk.

– Sok ugrásunk volt, de 2006 után abba kellett hagyni, mert a munka mellett nem jutott rá elég idő. Valami „könnyebb” sportot kerestünk, ekkor találtunk rá a búvárkodásra – meséli. – Ez páros sport. Oda kell figyelni a társadra is. Meg kell tanulni az elsősegélynyújtást és az önmentést is. Szerencsére eddig nem kellett használnom a vízben tanultakat, azonban egy szolgálat során jól jött a megszerzett tudás. Egy bírósági tárgyalásra kísértünk egy fogvatartottat, amikor az egyik teremben egy férfi összeesett. Sokan voltak ott, mégsem tudta senki, mit csináljon. Pánikba estek. Azonnal odamentünk a kollégával, én pedig a búvárképzés során tanult újraélesztési technikát alkalmazva mellkaskompressziót végeztem, amíg a mentők a helyszínre nem értek. A férfit sikerült megmenteni.

A szennyvizektől a tengerekig sokféle vízben búvárkodott már. Járt Horvátországban, Máltán, Egyiptomban, lemerült már a Vörös-, az Adriai- és a Földközi-tengerbe is.

– Vannak kedvenc helyeim, ahova szívesen járok vissza. Ilyen például a Sínai-félsziget csücske. Afrika és Szaúd-Arábia között helyezkedik el. Az ott található korallzátony csodálatos, ugyanakkor meghökkentő. Ahogy a tengerbe beúszunk, a sekélyebb vízben van egy „leszakadás”, ahol 750 méteres a mélység. Ezt a külső falig tudjuk megközelíteni. Ahogy lenéz az ember, érzékeli, milyen mély a víz. Olyan, mintha az ember akváriumban lenne. Hihetetlen élmény mellette úszni. A nyílt vízi halak, cápák is kijönnek oda, mert az hiszik, a nyílt vízen vannak. De nemcsak a látvány vonz, hanem a búvárkodás által szerzett ismeretségek is. A víz alatt megszűnnek a nyelvi korlátok. A búvároknak van egy egyezményes jelrendszerük. Ha odalent egyikünk bajba kerül, így kommunikálunk. Amikor egy svéddel vagy arabbal merülök közösen, bár nem beszéljük egymás nyelvét, mégis megértjük egymást. Sokszor vettem részt szervezett merüléseken. Láttam elsüllyedt hajóroncsokat az Adriai- és a Földközi-tengerben, amelyek még a világháború idején kerültek víz alá.

A törzszászlós számára nem csupán hobbi a merülés: a Neptun Búvár Klub tagja, amely a rendőrség vagy a katasztrófavédelem kérésére vonul ki helyszínekre, és vesz részt keresésekben szárazföldön és vízen.

– 2016-ban csatlakoztam a mentőcsapathoz – magyarázza. – Holttestek után kutatunk, illetve ipari mentesítésekben veszünk részt. Először szonárral, illetve radarral vizsgáljuk meg a helyszínt, és ha jelez a műszer, akkor lemerülünk. Van mentőkutya is, amely a víz alatt talált hullánál jelez. Ilyenkor lemegyünk, és felhozzuk a testet. De többször riasztanak olyankor is, amikor egy autó begurul a vízbe. Ilyenkor egy csörlővel hozzuk a felszínre. Sajnos megesett, hogy az elsüllyed kocsiban holttestet is találtunk.

A törzszászlós részt vesz búvárok továbbképzésében is, azonban szeretné tudását bővíteni, ezért jelenleg az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Sporttudományi Intézetének másodéves hallgatója.

A vízen kívül jól érzi magát a színpadon is: a Kék és Narancssárga Produkció gitárosa és vokálosa.

– 2014-ben keresett meg Berecz Attila énekes, hogy alakítsunk egy zenekart, amely csak Republic-számokat játszik. Ott gitározom, hozzám is közel áll ez a műfaj. Később megismerkedtünk Tóth Zoltánnal, aki a Republic alapító tagjaként több számot írt az együttesnek, a zenét is ő szerezte. Amikor először hallott minket játszani, nagyon megtetszett neki. Csatlakozott hozzánk, és segített abban, hogy tökéletesen adjuk vissza a zenéjüket. Kijavította a hibákat, hogy melyik hangszernek pontosan mit kell játszania. Azóta is együtt zenélünk. Profi együttesként az ország minden pontján felléptünk már, de jártunk Szlovákiában, Szerbiában és Horvátországban is.

Csikós István még hozzátette, hogy mindez nem valósulhatott volna meg kislánya, és felesége támogatása nélkül.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, RENDŐRSÉG