– A családban férfiágon én lettem először rendőr, már a nagyapám is tűzoltó volt, az egyesületünk egyik alapító tagja – kezdte a történetét a törzsőrmester, aki nagyon büszke családi hagyományaira. – A Készenléti Rendőrségen belül igazi bajtársakra találtam, nagyon családias a hangulat az alosztályunkon belül. Mégis, fontosnak tartom a „tűzoltó oldalamat” is – emelte ki a törzsőrmester.

Már általános iskolás kora óta részt vesz az önkéntes tűzoltók munkájában.

– Az első parancsnokom az édesapám volt, most pedig a testvérem az, így ez az elköteleződés valóban családban maradt – mondta nevetve, majd hozzátette, egyik egyenruhát sem lehet „levetni” szolgálaton kívül. – Egy alkalommal épp a déli határra tartottunk szolgálatba egy rendőrségi kisbusszal, amikor egy lángoló teherautót pillantottunk meg az autópályán. Azonnal bekapcsolt a bennem élő tűzoltó, kipattantam a kisbuszból, és már szaladtam is segíteni, míg a többiek a forgalmat irányították. Nem éreztem különösnek a helyzetet, hiszen rendőrként és tűzoltóként is azért vagyunk az emberek között, hogy segíthessünk.

Dénes Gergő kilenc éve rendőr és tíz éve tette le a tűzoltóvizsgát.

– Büszkék lehetünk arra, hogy az egyesületünk azok közé tartozik, amelyek önálló beavatkozásra jogosultak, ez magas szakmai felkészültséget kíván. Mi is évente vizsgázunk szakbizottság előtt. Mivel rendőrként minden járőrszolgálat éles bevetés, amire fejben nagyon fel kell készülni, nem szoktam izgulni. A rendőrségnél szerzett határozottság és rutin a tűzoltóknál is segít.

A törzsőrmester kérdésünkre a legemlékezetesebb bevetéseit is felelevenítette.

– Több mint 250 hektáron égett a terület Kenyeri és Csönge között, amikor riasztottak minket. A lángok az ingatlan tulajdon mellett az emberéletet is veszélyeztették, így ötös, kiemelt fokozatú riasztást kaptunk – ami a legmagasabb –, mozgósítva a különleges szereket is, azaz a speciális feladatra kialakított tűzoltójárműveket. A kenyeri tűznél 300-nál több tűzoltó vonult ki 82 kocsival csak az első napon. Öt napig dolgoztunk a helyi erdők, lakóházak és a közeli sertéshizlalda megmentésén, de sokat segített az eső is, ami nélkül lehet, hogy még most is kint lennénk. A környékbeli lakosok is rengeteget segítettek, számolatlanul hordták az ételt-italt, már mi szóltunk nekik, hogy erre semmi szükség – emlékezett vissza a hosszú oltási munkálatokra.

De nem ez az egyetlen emlékezetes ügye volt közel évtizedes szolgálata alatt.

– Tavaly októberben Szemenyében égett egy műanyag-feldolgozó üzem, ahol két napig harcoltunk a lángokkal. Szerencsére a munka zömét az egyszerűbb, pár óra alatt megoldható műszaki mentési feladatok adják, de tudom, hogy a csapatunk helytáll nehezebb helyzetekben is.

A déli határon indult a rendőri karrierje, de amit igazán élvez, az a közterületi járőrmunka.

– Nem szeretek konfliktusba keveredni, mindenáron büntetni, inkább segíteni szeretnék az utca emberének, legyen szó bármilyen apróságról. Minden szolgálatban erre törekszem, szerintem ezért vagyunk az utcán mi, rendőrök – zárta gondolatait a törzsőrmester. Úgy gondolja, ha leendő gyermeke rendőr vagy tűzoltó szeretne lenni, nagyon büszke lenne rá.

K. D.

FOTÓ: DÉNES GERGŐ