– Figyelj, nem kéne naptejet venni?

– És akkor sört miből?

– Igaz. Szisszentsünk is egyet! Vagy kettőt. Van lángos a büfében. Vagy valami hurka-kolbász?

– Mindkettő jöhet. Úgyis mindjárt dél van. Aztán mehetünk vízibiciklizni. Arról lehet a legjobban csajozni.

– Most legszívesebben ledőlnék aludni, tele a hasam…

– Hülye vagy? Ne legyél csíra! Ilyenkor van a legjobb „kapás”. Inkább húzzál egy-két felest, az feldob!

…

– Odanézz, 10-ből 10-es 2 óránál azon a gumimatracon! Muszáj közelebbről megnéznem.

– Be ne ugorj, idióta!

– Figyelj és tanulj!

…

„Uhh, kicsit hideg. Nem kicsit. Valahogy nem úgy mozog a kezem-lábam, ahogy szokott. Lehet, hogy vissza kéne menni a vízibiciklihez… Ugyan… Nem éghetek le a spanom előtt. Az a sárga meg mit villog? Meg mi az, hogy mindenki haladéktalanul menjen a partra? Kicsit szeles, aztán kész. Nekem ne dumálj! Ehh, ezt bekaptam… Nem baj, egy kis vizet nyelni nem árt ennyi pia után. Merre van a part? És a vízibicikli? Na, jó belehúzok… Már nem is szeles az idő. Csendes a víz, csak ringatózom rajta. A felhők is eltűntek, csillogóan kék az ég. Minden olyan békés…

Upssz, ez fájt… Mi volt ez, valami villám?

Zzz… Csatt!

Zzz… Csatt!

– Pulzus gyenge, de tapintható, szinusz visszatért. Légzés stabil. Bekötöm az infúziót, aztán emeljük hordágyra!

– Mázlija volt!

– Neki igen…

TAKÁCS T. LÁSZLÓ