Már az ókorban is különleges, bizalmi szerep jutott a királyok, császárok testőreinek, azoknak a fegyvereseknek, akik, ha kellett, életük árán is megvédték az uralkodót. Vagy épp, ha úgy fordult a széljárás, ők taszították le a trónról. A testőrködés, mai szóval személyvédelem emiatt bizalmi munkakör maradt évszázadokon át.

A személyvédőkről jórészt csak akkor hallunk, ha a világban történik „valami”. Ez a valami pedig sokszor véres merényletkísérlet, vagy orgyilkos támadás, amelynek célpontja egy kiemelten fontos személy (angolul VIP). Ám a személyvédelmi szakemberek, legyenek akár rendőrök vagy civilek, nemcsak akkor állnak a védett személy mellett, amikor beszédet mond, illetve aláírást oszt, hanem a nap minden órájában. Erről beszélt Kiss Zsolt törzszászlós, aki tizenkét éven keresztül szolgált a rendőrség különleges alakulatánál.

– Érdekes volt az úgynevezett „öltönyös munka”, amikor veszélyeztetett személyek védelmét kellett ellátnunk. Ez jelentette az amerikai és az izraeli nagykövet védelmét, de dolgoztunk más, Magyarországra érkező államfők, vezetők, hírességek mellett is. Ez egy nagyon érdekes, de sok lemondással járó munka volt, hiszen ha az amerikai nagykövet harminc fokban kívánt futni, akkor nekünk öltönyben, lövedékálló mellényben, fegyverrel kellett vele tartanunk, este pedig már szórakozni akart, ahová mi is mentünk, figyelni. Ilyenkor nincs megállás, mert egy diplomata napja nagyon sűrű, rengeteg helyen megjelenik és éli az életét, aminek mi is a részei leszünk.

Ezt a gondolatot szőtte tovább Bárány János százados, aki szintén kivette a részét a személyvédelmi feladatokból, amikor George Bush amerikai elnököt, II. János Pál pápát vagy épp a dalai lámát védte a politikai és vallási vezetők magyarországi látogatásai során.

– A mi részünkről annak soha nem volt jelentősége, hogy ki az, akit védtünk, mindenki ugyanazt a figyelmet, profizmust kapta, amit belénk neveltek. Nekünk mindegy volt, hogy az ember elnök vagy takarítónő, ha azt mondták, meg kell védeni, megvédtük. Egy alkalommal például egy magyar származású, olasz parlamenti képviselőt kellett volna védenem, aki korábban színésznő és énekes is volt. Ez otthon olyan vitát gerjesztett, hogy a feleségem kis híján beadta a válópert. Ez volt az egyetlen feladat, amire azt mondtam, nem tudom vállalni. Végül a parancsnokom áldozta fel magát, ő ugrott be helyettem.

Magyarországon a személyvédelmi feladatok mindig összetett rendszert alkottak, volt, hogy több száz rendőr is megmozdult egy-egy személy biztonsága érdekében. Erről is mesélt Kubinszki István alezredes, aki az 1970-es évek második felében még Kádár János vonatát is őrizte.

– Ekkoriban az volt az eljárás, hogy a politikai vezetőket utazás közben állomástól állomásig biztosítani kellett, ez pedig a mi feladataink közé tartozott. Tehát ha például Magyarországra jött Brezsnyev, vagy, mondjuk, Kádár János indult a szokásos karácsonyi vadászatára Szentesre, akkor a vasút mellett végig rendőrök álltak géppisztollyal, lőszerrel évszaknak megfelelő ruhában két órával a vonat indulása előtt. Ezek mindig kemény feladatok voltak, esőben, sárban, hőségben és fagyban egyaránt végrehajtottuk.

Bárány százados betekintést nyújtott az első magyarországi pápalátogatás előkészületeibe, melyben az ő szerepe II. János Pál pápa menekítése lett volna támadás esetén.

– Amíg a pápa Magyarországon volt, addig senki sem mehetett haza. A legapróbb részletekig kidolgozták a biztosítási tervet, mindegyik testőrnek megvolt a maga feladata. Az éles végrehajtás előtt bejárások voltak, ahol figyeltük, hogy például milyen támadási irányok lehetnek egy-egy helyszínen, honnét érkezhet lövés.

Kiss Zsolt, aki hosszú időn keresztül védett hírességeket, felhívta a figyelmet a testőr és a védett személy sajátos kapcsolatára is.

– Az az érdekes, hogy ezek a politikai képviselők is emberek a maguk gyengeségeivel, erősségeivel, családi gondjaival. Emberfüggő volt a viszonyunk, volt, aki tudta, hogy miatta, érte vagyunk ott, rá áldozzuk a napunkat, ezért meghívott ebédre, ajándékot hozott, de akadt, akitől egy pohár vizet nem kaptunk a legnagyobb melegben sem. Sőt, volt olyan diplomata is, aki miatt minden szolgálat után panaszlevelet kellett írnunk, mert szándékosan figyelmen kívül hagyta a biztonsági előírásokat, és mindig az ellenkezőjét csinálta, mint amire mi kértük, ezzel nehezítve a munkánkat, ami a diszkrét védelem volt. A családokkal is érdekesen alakult a viszony, a diplomaták családtagjai között akadt olyan, aki egyenesen rokonként kezelt minket, megtanulta a keresztnevünket, külön főzetett ránk, miközben az a rokona, akire vigyáztunk, egy szót sem szólt hozzánk.

A testőrök felkészítése éppen ezért hosszas, kifinomult munka, amelyben a személyes bátorság ugyanolyan fontos, mint a fizikai felkészültség. Dr. Boda József vezérőrnagy 2004-ben kapta feladatul, hogy állítson össze és képezzen ki egy háborús övezetbe készülő testőrcsapatot.

– Én a személyvédelmi képzés vízválasztó pszichológiai tesztjeként két ejtőernyős ugrás végrehajtását szabtam meg. Kaptak egy egynapos felkészítést, majd velem együtt kellett ugraniuk egy kis méretű repülőgépből, amiből az ugrás előtt ki kellett mászni a szárnyra. Volt, aki a repülőgépbe sem mert beszállni, volt, aki a levegőben gondolta meg magát. Úgy vélem, ez a pszichológiai teszt jól megmutatta: ha valaki nem mer kiugrani egy repülőből, akkor hogy fog odaállni golyófogónak egy nagykövet elé egy háborús övezetben, amikor majd megtámadják őket?

K. D.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, RENDŐRSÉG