Molecz Krisztián alezredes kiemelt oktató, 25 éve tanít közlekedési ismereteket nem csak a rendőrök részére. A közlekedés már kisgyerekként vonzotta. Vezetői engedélyét még az érettségi előtt, 17 évesen szerezte meg. 1991-ben szerelt fel a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) VI–VII. Kerületi Rendőrkapitányságra mozgóőrszemként. A Budapesti Rendőr Szakközépiskola elvégzése után, 1994-ben került a XXII. Kerületi Rendőrkapitányság Központi Közútfelügyeleti Alosztályra, majd a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztály Biztonsági Alosztályra, ahol járőrvezetőként dolgozott. Később a IX. Kerületi Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályán segédelőadóként szolgált. Eközben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen hittanári diplomát szerzett, majd elvégezte a Rendőrtiszti Főiskola rendőrszervező képzését, és hadnaggyá nevezték ki. Ekkor került kiemelt főellenőrként a BRFK Ellenőrzési Szolgálat Mobil Ellenőrzési, majd a Vezetői Ellenőrzési Osztályára. Az oktatás mindig közel állt hozzá, így 2016-tól a ROKK Rendőrképző Akadémia Adyligeti Járőrképző Tagozat kiemelt oktatója lett.

– Jelenleg minden osztályban oktatom a képzésben részt vevő rendőröknek a közlekedési ismereteket, valamint szabadidőmben autósiskolákban gépjárművezető szakoktatóként és vezetéstechnikai instruktorként dolgozom – meséli. – Aktív rendőr vagyok 33 éve, ez előny, mert a megszerzett tapasztalataimat is igyekszem átadni a tanulóknak. Szeretek oktatni. A tanulók szívesen hallgatják, amikor történeteket mesélek nekik, nem bánnák, ha az egész óra arról szólna. De meg kell találni az egyensúlyt a tananyag leadása és a sztorizás között. Bár szigorúnak tartanak, de szeretnek a tanítványaim. Emlékezetes volt, amikor az egyik osztálytól karácsonykor kaptam egy pólót, ami egy rendőrt ábrázolt ezzel a szöveggel: „Áthúzom és… karó! De attól még cuki vagyok!” Egykori tanulóim gyakran hívnak fel. Néha csak magánemberként érdeklődnek, hogy vagyok, de nagyon örülök, amikor szakmai kérdésekkel is megkeresnek.

Az irodalom mindig érdekelte, azonban csak másfél évvel ezelőtt ragadott tollat, hogy megírja első versét. Bár utólag úgy gondolja, az csupán kezdetleges próbálkozás volt.

– Jött egy sugallat, és írtam a páromnak egy szerelmes verset – magyarázza. – Bár ma már nem mondanám versnek, nem is került be a kötetembe. Aztán írtam egy másikat, és beküldtem egy pályázatra. Meg is jelent egy verseskötetben. Ez hozta az áttörést. Arra ösztönzött, hogy tovább folytassam az írást, és komolyabban is foglalkozzam vele. Bő egy év alatt 70 versem jelent meg 13-14 különböző kiadónál. Többel pályázatokat is nyertem. A kor embere számára könnyen érthetően írok, hogy emészthető legyen, valamint érzelmeket váltson ki. Amikor az egyik kollégámnak felolvastam az egyiket, láttam egy könnycseppet a szemében. Ezért csinálom. Augusztusban jelent meg első verseskötetem Libikóka címmel. Több mint hetven verset és négy rövidebb novellát tartalmaz. A versek 9–99 éveseknek szólnak. Vannak köztük könnyesek, könnyedek, rövidek, hosszúak, rímesek és szabadversek is. Témáimat saját tapasztalataimból merítem. Amelyeket az elmúlásról, a temetőről, a halálról írtam, inkább az idősebb korosztálynak szólnak, akiket már foglalkoztat ez a téma. A verseskötet második része pedig vidámabb témákat ölel fel. Például a kopasz macskámról vagy egy fekete rigóról írt mű, amelyik belekerült egy gyermekverses kötetbe is. Eddig mindenki kedvezően reagált.

Az irodalom szeretetét igyekszik a tanulóinak is átadni.

– A közlekedési órák elejét gyakran irodalmi öt perccel szoktuk kezdeni. Felolvasok egyet-kettőt a rövidebb verseim közül, aztán kezdődik a szakmai óra. Vannak osztályok, amelyek nagyon lelkesek. Ma már nem menő az olvasás, a szépirodalom, így örülök, hogy a képzésben részt vevő rendőrök nyitottak az irodalomra, a versekre – mondja.

A könyvet nála lehet megvásárolni, de dedikálást is tervez a közeljövőben Budapesten, Kőbányán.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN