– A sorkatonai szolgálat végén, még katonaruhában jelentkeztem a Rendőri Ezrednél. Egy magazinban olvastam, hogy megalakult a rendőri kommandó, én pedig ott akartam szolgálni. Bent közölték velem, hogy ez nem így megy, előtte rendőrnek kell jelentkezni, hogy a különleges egységhez kerüljek – emlékezett a kezdetekre Palcsó László, aki első beosztásában járőrként szolgált.

Hamar letudta az alapképzést, és 1989 márciusában már a terrorelhárító tanfolyamra járt.

– A kommandós kiképzést nagyon pozitívan éltem meg, azt gondolom, hogy a világon biztos vannak jobb kiképzők, akik technikásabbak vagy tapasztaltabbak, de amit kaptunk, alapkiképzésnek tökéletes volt. Utána szükség lett volna egy kis finomításra, mielőtt a bevetési csoportokba kerültünk, de ezt a tapasztalatot a csoportokban kaptuk meg – mondta a kiképzésről a főtörzszászlós, aki felidézte a kezdeti próbálkozásokat is. – Amikor a srácok ezt a szolgálatot lelkesen elindították, mindenféle filmből vettek ötleteket, és összekeverték a kiképzésben a rendőrt, a kommandóst meg a nindzsát. Annyira kevertük a dolgokat, hogy az elején még volt nálunk dobócsillag is, amire soha senki nem tudta megmondani, hogy milyen jogszabály alapján használhatnánk.

Palcsó László szerint a csapat ereje a bajtársiasságban rejlett.

– A csoportok között megvolt az egészséges rivalizálás, de a csoporton belül olyan kohéziós erő volt, ami kívülről nézve hihetetlen. Akármi történt, a csoport azonnal összezárt, ahogy a Komondor is ilyen zárt világ volt – szögezte le a veterán terrorelhárító, akit első nagyobb bevetésén, 1990-ben Pusztaszabolcson meglőttek. – Nem tudom megmondani, hogy mi történt volna másképp, ha ez nincsen. Amiatt, hogy utána visszajöttem, éreztem egyfajta büszkeséget magamban. Egy fegyveres bűnözőt kellett elfognunk, aki az apja házában bujkált. Bementünk a bejáraton, ő pedig azonnal kilőtt a hálószobából. A bajtársamat vállon, engem combon talált a lövedék. Először el sem hittem. A fickónak hatalmas szerencséje volt, hogy élve fogtuk el, mert többen is lőttek rá. Végül ez a baleset, valamint az, hogy két társunk bűncselekménybe keveredett, elvezetett ahhoz, hogy létrejött a Rendőrség Különleges Szolgálata 1991-ben. Ekkor már gondot okozott a nemzetközi bűnözés, mi is sok toloncjáratot kísértünk külföldre.

Az egyik ilyen szállítmány Nigériába indult, 32 embert kísértek haza. Már a repülőtéren elkezdődött a harc.

– Ezek a nők meztelenre vetkőztek, és a földön húzatták magukat, mi gyorsan felvittük őket a gépre, és a velünk lévő orvos nyugtatót adott nekik. Eközben a többi utassal is foglalkoznunk kellett, akik fellázadtak, dobálták az ételt, sőt, megpróbálták felgyújtani a gépet. A velünk utazó fotóriportert kis híján meglincselték. Ilyen hangulatban szálltunk le Nigériában – emlékezett vissza.

Az egykori különleges zsaru azonban nem csak a levegőben harcolt, ha úgy hozta az élet. 1990 és 2006 között négyszáznál is több olyan bevetésen vett részt, ahol fegyveres elkövetőt kellett ártalmatlanná tenniük a magyar terrorelhárítóknak.

– Dobott ránk kézigránátot szökött sorkatona Nagykanizsán, de mi fogtuk el Prisztás Józsefet és a társát is a Városligetnél, ahol egy másodpercen múlt, hogy ránk lőnek. Az egyszerű emberek ezért örültek nekünk, mert látták a híradóban, hogy a fekete ruhások megfogták és letaposták a legkeményebb bűnözőket, és ettől biztonságosabb lett az ország – összegezte hivatása lényegét Palcsó László. – A nagybátyám, aki felszerelésemkor már hivatásos őrnagy volt, ezt mondta nekem: „Egy dolgot jegyezz meg, egyáltalán nem mindegy, hogy hatan viszik a koporsódat, vagy tizenketten tárgyalják az ügyedet!” Ez azt jelentette, hogy életben kell maradni, bármilyen helyzetbe kerülök rendőri terrorelhárítóként. Ez a tanács végig ott volt velem.

A főtörzszászlós csak egyet sajnál: nem tarthatta meg emlékbe a testéből kioperált lövedéket.

K. D.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ