Hajdúsági családban maradt.

– Gyerekkoromban eldőlt, hogy rendőr lesz belőlem, pontosabban, hogy belőlem is rendőr lesz – mondta somolyogva. – Nálunk több is van, illetve volt a családban. Ők különféle beosztásokban szolgáltak közrendvédelmi és közlekedésrendészeti osztályokon. Nem befolyásoltak, nem ösztökéltek, nálam ez magától jött, bár úgy is mondhatnám, hogy adta magát. Azért is végeztem a derecskei I. Rákóczi György Gimnáziumban, mert ott volt rendészeti szakirány.

A Miskolci Rendvédelmi Technikum kétéves képzése alatt vált hivatásossá, majd három esztendőn át a XII. Kerületi Rendőrkapitányság járőreként szolgált. Saját kérelmére került a Berettyóújfalui Rendőrkapitányságra 2016 nyarán.

– Ott a közlekedésrendészeti osztály járőre lettem, és közúti balesetek helyszíneinek biztosítása során a helyszínelők munkájába is besegítettem. Érdeklődéssel tettem, és a parancsnokom meglátta bennem a potenciált, így aztán ’18-ban elvégeztem a helyszínelő és balesetvizsgáló továbbképzést Dunakesziben. Ezalatt ismertem fel, hogy ez a feladatkör nemcsak érdekel, hanem érzékem is van hozzá – idézte fel a főtörzsőrmester, aki most is hálás kollegáinak. – Én voltam a legfiatalabb az újfalui helyszínelőcsapatban, de el- és befogadtak, megelőlegezték a bizalmukat, ami jólesett, és azon voltam, hogy erre rá is szolgáljak. Nyíltan beszéltünk a szakmai dolgokról, ami most is így van, de különféle rutinokba is beavattak, ezzel is támogatták a fejlődésemet. Azt is tudatosították bennem, hogy egy halálos baleset lelki terhét is a kapitányság öltözőjében kell hagynom, nem csak az egyenruhát. Akkor is, ha gyerek is életét vesztette a szemlézett tragédiában, és hogy ebbe bele lehet jönni, főleg biztos családi háttérrel, ami nálam megvan. A helyemen érzem magam, és az is kedvemre való, hogy feladatkörömnek fontos részét képezik az iskolákban és idősotthonokban tartott baleset-megelőzési előadások. Arra pedig büszke vagyok, hogy júniusban másodikak lettünk a baleseti helyszínelők XIII. országos versenyén a kollegámmal, Bacsi Sándor főtörzsőrmesterrel.

Drámai körülmények között próbálkozott életmentéssel.

– Már a szaktanfolyamon felkészítettek rá, és veterán kollegák is emlékeztettek, hogy negatívan befolyásolják a koncentrációt a baleset helyszínén jelen lévő hozzátartozók, főleg olyan esetben, amikor többen is egy járműben utaztak, és egyikük súlyosan sérült. Pont egy ilyet fogtam ki Létavértes és Újléta között ’18 őszén, de nem hagytam zavartatni magam, csak megtudtam, milyen. Hát, egyetlen kollegámnak sem kívánom! Az esős időben egy személyautó kanyarodás közben kisodródott, letarolt egy jelzőtáblát, és a jobb oldalával a talpárokba borult. A jobb egyben ülő nem kötötte be magát, ráadásul az ablak le volt húzva; azon kicsúszott, a jármű alá gyűrődött, és életveszélyesen megsérült. Még mutatott életjeleket, amikor odaértem Kolozsvári Gábor törzszászlós, szolgálatirányítóval, de ami utána következett, az drámai volt. Szakadó esőben kezdtem meg a mellkaskompressziót, méghozzá úgy, hogy a sértett négy hozzátartozója ott izgult, sopánkodott és árgus szemmel nézte minden mozdulatomat. Sajnos nem jártam sikerrel, és a mentősök sem tudták visszahozni. Mint kiderült, végzetes koponya- és bordatörést szenvedett. A sofőrt el is ítélték halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt.

Komoly szakmai kihívással is szembesült.

– Sosem fogom elfelejteni 2019. november 19-ét, pályafutásom eddigi legnagyobb kihívását – magyarázta, hozzátéve, hogy a 42-es közút Mezőpeterd és Berettyóújfalu közötti szakaszán történt szerencsétlenség volt az első halálos baleset, amelynek lefolyását önállóan kellett rekonstruálnia. – Két kamion ütközött frontálisan, és mindkét vezető szörnyethalt, a biztonsági övet egyikük sem használta. Nem volt se féknyom, se szemtanú, és hat órán át dolgoztam, mire végre meg tudtam mondani, mi történt. Az ütközési pontot nagyon nehezen lehetett megállapítani, tulajdonképpen csak egy aszfaltba maródási nyom utalt rá, és miután meggyőződtem róla, hogy ezt a lengyel honosságú nyerges vontató bal első gumiabroncsa okozta, már biztosan ki tudtam jelenteni, hogy a lengyel kamionos hajtott át román kollégája sávjába. Valószínűleg elbóbiskolt, és ez kettejük életébe került. Kirakós volt a javából, és végig annyira koncentráltam, hogy teljesen lefáradtam.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA