Róbert motoroscsaládból származik. Kilenc évvel idősebb bátyja korán megszerettette vele a sebességet.

–13–14 évesen már motoroztam, 17–18 évesen már autót vezettem – meséli. – A 90-es évek elején egy nyugati kocsi még álom volt, így a kétütemű Wartburgból és az 1200-as Zsiguliból próbáltuk kihozni a maximumot. Mivel mindig is érdekelt, mi hajtja az autót, hogyan működik, középiskolásként gépésztechnikusi végzettséget szereztem. Épp akkoriban ment a Kisváros című sorozat. Nagyon megtetszett nekem a fináncok munkája, a nyomozás, ahogy a kamionokat ellenőrizték, a csempészárut megtalálták és elfogták a tetteseket, és persze az egyenruha is. Így ez az irány meghatározta a pályaválasztásomat. Komáromba, a Kempelen Farkas Alapítványi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumába mentem vámkezelő–vámügyintéző szakra, azt mondták, ha elvégzem, az jó beugró lesz a Vám- és Pénzügyőrséghez. Igazuk volt. Miután befejeztem, jelentkeztem is a Tatabányai Fővámhivatalába pénzügyőrnek, ahol szívesen fogadtak. Jövedéki szakügyintézőként, azaz járőrként teljesítettem szolgálatot. Akkor kezdődött egyenruhás korszakom. A jövedékiadó-bevételek ellenőrzése volt a feladatom: boradóraktárak, üzemanyagkutak, szeszfőzdék elszámolását végeztem. Nyolc évet töltöttem ott. Főleg adminisztratív munkából állt, hiányzott a nyüzsgés, az izgalom, ezért amikor lehetőségem nyílt arra 2008 nyarán, hogy igazi nyomozóként teljesítsek szolgálatot a rendőrségen, átszereltem, a Tatabányai Rendőrkapitányság Nyomozó Alosztályára.

Tizenhét éven át szinte minden, autókhoz köthető bűncselekmény nála landolt.

– Mivel az alapképzettségem gépésztechnikus, és a vezetőim tudták, hogy szívesen bütykölök, így szinte az első pillanattól kezdve gépkocsikkal kapcsolatos eseteket kaptam – meséli. – 17 évig nyomoztam olyan ügyekben, amik járművekhez voltak köthetők: gépkocsifeltörések, keréklopások, sikkasztások, csalások, külföldről – Svédországból, Hollandiából – ellopott autók honosítása hamis alvázszámmal, hamis papírokkal. A sikerhez néha szerencse meg információ is kellett. Kapcsolati háló nélkül nem megy.

Az egyik legizgalmasabb ügye egy vasárnapi bejelentéssel indult: elvittek egy autót. A rendszámot Kaposváron, egy MÉH-telepen találták meg. Amikor adatgyűjtésre érkeztek, feltűnt, hogy vasárnap is dolgoznak a munkagépek.

– Ahogy mentünk a kocsisorok között, egyszer csak megláttuk a lopott autót. Benne volt a tulajdonos télikabátja is.

Az évek során látta, hogy fiatal kollégák kopnak ki az állományból. Úgy érezte, szükség van utánpótlásra, így váltott, és 2025 januárjától a Komárom-Esztergom Vármegyei Rendőr-főkapitányság Humánigazgatási Szolgálatának Toborzó Alosztályára került. A duális képzésben részt vevő fiatalokat ismertetik meg a rendőrség világával – a járőrök munkájától a bűnügyi technikusokon át a tevékenységi központok feladataiig.

– Próbáljuk megmutatni, mennyire sokszínű ez a hivatás – mondja.

A nyomozás számára nem pillanatnyi siker volt, hanem folyamat. A feljelentéstől a vádemelésig minden adatot, az összes apró részletet beszerezte. Mint egy gyűjteményben – semmi sem maradhatott ki.

– Maga a gyűjtőszenvedély már általános iskolás koromban kialakult – meséli. – Takarékbélyegekkel kezdődött 7-8 éves koromban, majd 10-11 évesen a klasszikus magyar és külföldi bélyegek, blokkok gyűjtésével folytatódott, ez a hobbi abban az időben a fiatalok körében nagyon népszerű volt. Rengeteget cserélgettünk az osztály- és az iskolatársaimmal. Aztán amikor már felnőtt lettem és önálló keresetem lett, valamint az interneten sok információ, publikáció elérhetővé vált, a numizmatika kezdett érdekelni. Évek alatt sikerült Magyarországon kihozott bankjegysorokat: az Osztrák–Magyar Monarchia alatt, a két világháború között forgalomban lévő korona- és pengősorokat, a Vörös Hadsereg által hazánkban is forgalomban lévő szükségpénzt és a Kádár-korszak forintbankjegyeit összegyűjteni.

A történelem iránti érdeklődése a II. világháború magyar vonatkozású tárgyai felé vezette. Különösen a Horthy Miklós kormányzósága alatt viselt kitüntetések érdekelték. Tizenöt év alatt – néhány rendkívül ritka kivételtől eltekintve – sikerült összegyűjtenie a teljes sorozatot. Sisakok, szuronyok, érmek is vannak a gyűjteményében, de rendszerben gondolkodott.

– Nekem mindig az volt a lényeg, hogy ne csak egy-egy darab legyen, hanem kompletten az egész készlet. Nem egy relikvia kellett, hanem a teljes történet. Nyomozó, gyűjtő – ugyanaz a logika. Mindkettőben alaposnak kell lenni. Utána kell járni, hogy valódi-e, amit találsz. Megnézni a jelzéseket, az állapotot, információt gyűjteni, a nyomozásban ez bizonyíték, a numizmatikában hitelesség. Mostani munkámban viszont másra koncentrálok: a toborzásokon egy-egy kapcsolatfelvétel a jelentkezők első lépcsőfoka a rendőrré válás útján.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN