– Honnan érkezett a felkérés?

– Múlt év augusztusában a Francia Köztársaság Belügyminisztériuma kért fel. Elsősorban robbanóanyag-kereső kutyák, illetve azok kutyavezetői segítségét kérték, valamint franciául beszélő tűzszerészekre volt igény.

– Miért pont hozzánk fordultak?

– Hozzánk, de egyéb európai és tengerentúli államokhoz is. A Tűzszerész Szolgálat által működtetett nemzetközi kiképző központnak (Central European CBRN-E Training Centre – Budapest) Franciaország is tagja, ennek kapcsán jelezték, hogy a fentieken túl egyéb konkrét igényeik is lennének. Ezt előkészítendő tavaly novemberben két különböző képzés időszakában két vezető francia tűzszerésztiszt látogatott hozzánk. Megismerkedtek a központ felszereltségével, működésével, az itt dolgozó magyar és külföldi instruktorok szakmai képzettségével. Akkor állapodtunk meg arról, hogy célszerű lenne, ha ez a nagy tapasztalatú állomány részt venne az olimpiai játékok biztosításában. Végül dr. Balogh János altábornagy, országos rendőrfőkapitány meghozta azt a döntést, hogy a Tűzszerész Szolgálat által működtetett kiképző központ nemzetközi instruktoraiból álló tízfős beavatkozó csapat és két robbanókereső kutyavezető három kutyával vegyen részt a párizsi olimpia biztosításában. A vezetői döntésnek megfelelően a magyar kiképzők mellett holland és szlovén kollégák is voltak a csapatban.

– Hány ország vett részt a sportesemény biztosításában?

– Negyvenegy ország küldött rendőrt, csendőrt vagy más rendvédelmi szakembert. A külföldi rendőri biztosításban több mint kétezren vettek részt, döntően közrendvédelmi járőrök, robbanóanyag-kereső kutyavezetők az állataikkal, tűzszerészek, drónelhárításban jártas szakemberek és útlevélkezelők. Utóbbiak között három magyar kolléga is dolgozott, így mi összesen 15-en voltunk, természetesen megfelelő eszközökkel, járművekkel.

– Napi szinten a biztosításhoz hány ember kellett?

– Naponta 45 ezer rendőr, csendőr és 18 ezer katona volt szolgálatban vagy készenlétben, további támogatásként 22 ezer biztonsági őr és nagyobb számú önkéntes biztonsági munkatárs. Több mint 75 ezer útzárat, sorompót, mobil akadályt, ellenőrző-áteresztő pontot telepítettek a franciák.

– Jöttek arról jelzések, hogy vannak olyanok, akik készülnek valamire?

– Folyamatosan. Az olimpia előtt és alatt is rengeteg információt kaptunk erről. Az olimpiát megelőzően, valamint annak időszakában elővigyázatosságból több mint négyezer főt vettek őrizetbe. Azaz indokolt volt a készültség. Párizsban például lezárták az egész belvárost, az ott lakók is csak egy előzetes regisztrációt követően kapott azonosítóval tudtak a lezárt területekre, a saját lakásukhoz bejutni.

– Gondolom, kiemelt helyszínek sokaságát kellett védeni.

– Így van. Ilyen volt az olimpiai falu, a kiemelt szállodák, ahol a leginkább védett személyek szálltak meg, a szurkolói zónák, a fő szponzorok kiállítóhelyei, az állami vezetők fogadásainak helyszínei és természetesen az edzések, versenyek, nyitó- és záróünnepség helyszínei, illetve a versenyzőket, szervezőket és a VIP-személyeket szállító járműveket és ezek telephelyeit kellett leginkább védeni.

– Milyen feladatokat határoztak meg a helyiek?

– Az előzetes átvizsgálási feladatokat két műveletben határozták meg. Egyik a hagyományos értelemben vett bombakutatás volt, ezt 128 helyszínen kellett végezni, ezen belül volt 51 kiemelt, döntően nagy befogadóképességű helyszín, ahol nemcsak robbanóeszközöket kellett keresni, hanem a kémiai, biológiai, radioaktív és nukleáris – vagy más néven CBRN- – anyagokat is.

– Hol dolgoztak a magyarok?

– Lyonba telepítettek, de az előzetes tervek jócskán megváltoztak, mivel akkor történt a Donald Trump elleni merénylet, Párizsban megpróbáltak leszúrni egy rendőrt, továbbá rendőrt és katonát egyaránt próbáltak elgázolni, illetve szabotázs történt a TGV gyorsvasút és az informatikai hálózat ellen. Így a támadások miatt átszervezések történtek, mi megkaptuk még Saint-Étienne-t is. Összesen hat labdarúgó-mérkőzést kellett biztosítanunk mindkét városban. Megjegyzem: mi a megnyitó előtt kilenc nappal elkezdtünk dolgozni az előzetes átvizsgálások során, és ez jó volt arra, hogy megismerjenek bennünket a francia kollégák, kialakuljon velük egy bizalmi kapcsolat, és megszervezzük, összehangoljuk a munkát.

– Milyen volt az elhelyezés, az étkezés, a munkakörülmények?

– Mivel hatalmas állományról volt szó, ezért a helyi viszonyok eltérőek voltak. Párizsban volt, akit kollégiumban, volt, akit apátságban és akadt, akit konténervárosban helyeztek el, de még három- vagy négycsillagos szállodában is laktak kollégák. Mi, Lyonban egy közepes szintű szállodában laktunk, aminek kifejezetten örültünk, mert így velünk lehettek a kutyák is. A szálloda kulturált volt, a személyzet segítőkész, az ellátás végig jó, minden szempontból megfelelő volt számunkra a hely.

– Milyen érzés úgy részt venni egy olimpián, hogy a lényeg a munka miatt láthatatlan volt?

– Nekünk a feladat volt a fontos, mivel dolgozni mentünk. Egyetlen szabadnapunk akadt, akkor megnéztük Lyon óvárosát. A sporteseményekből legfeljebb pillanatokat láttunk. Számunkra döntően munkavégzés és készenlét volt, de mi ezt nem bántuk.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, RENDŐRSÉG