Szántó Zsolt törzszászlós 1998-ban öltött először egyenruhát. Előbb a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának munkatársa volt, majd a Köztársasági Őrezred tagja, utóbbi helyen lett tűzszerész.

– Kutyás tűzszerész – pontosít. – A családomban ugyanis rajtam kívül mindenki vadász, ezért mindenkinek volt, van kutyája. Főleg német vizslák vettek körül. Ha az ember ilyen közegben nő fel, akkor elkerülhetetlen, hogy ő is részt vegyen a képzésükben, tartásukban. Így szerettem meg őket, és egyenruhásként ezért vágytam arra, hogy kutyás tűzszerész legyek. Amikor aztán 2011-ben a Köztársasági Őrezred beolvadt a Készenléti Rendőrségbe, én is átkerültem ebbe a testületbe.

Azt mondja, a felderítés érdekelte. A kutyás munka. Megtanítani az állatot a robbanószer-keresésre, az engedelmességre, az együttműködésre. A munka másik része, amikor védett személyek mozgási környezetét, útvonalát, az általuk meglátogatandó helyeket kell a robbanószer-kereső kutyákkal előzetesen ellenőrizniük. Fogalmazhatnánk úgy is: ez talán kevésbé izgalmas, mert szerencsére az átvizsgált területeken soha nem találnak semmit. Miközben persze ők is tudják: a biztonság szempontjából nélkülözhetetlen munka az övék.

– Amikor viszont különféle kutatásokban, házkutatásokban kell közreműködnünk, sokszor találunk földből kiszedegetett lőszereket, robbanó szerkezeteket – mondja. – Molly nagyon ügyes. Én vettem két hónapos korában. Nőstény labrador, ma már kilenc és fél éves. Nekem saját kutya kellett, olyan, aki ott lakik velünk, a nappaliban, aki a családunk része. Egyébként kétfajta típus létezik: az egyik a legtöbb ember által ismert amerikai labrador, nagydarab, kedves, de nem igazán alkalmas a munkára. A másik az angol vérvonal, ilyen Molly is, vele igazán jól lehet dolgozni, jól kommunikál az emberrel. Nagyon jól használja a légszimatot, kihasználja a szelet, a páratartalmat.

Szántó Zsolt tapasztalatai szerint az emberek többsége azt gondolja, hogy a robbanószer-kereső kutya teljesen önállóan dolgozik. Úgy vélik, sok munkával megtanítják a feladatára, aztán ő majd teszi a dolgát. Ez azonban nincs így. A siker mindig a kutyavezető és az eb közös munkájának az eredménye. A kutyának a szimata jó, az ember pedig tud gondolkodni, összefüggéseket felismerni, és helyes utasítást adni neki. Ezért fontos, hogy egy kutya egy emberhez tartozzon. És még jobb, ha ez a szövetség olyan szoros, mint az ő esetében, azaz a négylábú a családdal él. Ez persze családi kötöttségeket, munkán kívüli feladatokat is jelent. Szántó Zsoltot veszélyes, különös esetekről faggatjuk, egyet említ.

– Egy alkalommal mentálisan sérült embernél kellett házkutatást tartanunk. Találtunk a lakásában vagy háromszáz bőröndöt, diplomatatáskát, és nem lehetett tudni, hogy melyikben van robbantásra alkalmas anyag, melyikben homok vagy kavics. A férfi ugyanis azt tervezte, ha a titokzatos erő – legyen az bármi – szólítja őt, akkor magához veszi a bőröndöket, és megteszi, amit szerinte meg kell tennie. Ez a munka például különös volt és veszélyes is egyben.

S miközben beszélgetünk, Molly alig várja, hogy dolgozhasson. Aztán eljön ennek is az ideje, de hamar végez a feladattal, pillanatok alatt megtalálja az elrejtett, robbanószert tartalmazó zacskót. Aztán érkezik a jutalomlabda, amivel játszani lehet végre. Nézzük Mollyt, és megállapítjuk, hogy tényleg egy boldog ördög.

T. Z.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA