Sportrendészeti szempontból sikeres volt az Eb, bár ennél többről van szó.

– A válogatott második mérkőzése alatt odajött hozzám a stuttgarti biztosítás parancsnoka, kezet rázott velem, és gratulált, amiért minden úgy történt, ahogyan kérték. Azt mondta, az ő emberei kék mellényben sem mernek odamenni német ultrákhoz, nekünk pedig a magyar ultrákkal is olyan a kapcsolatunk, hogy amikor a stuttgarti vonulás közben, az ő utasítására azt kértük tőlük, segítsenek megszervezni, hogy a 15 ezres tömeg öt percre megálljon, megoldották. „Good job, good job!” – ezt mondogatta, és a szemén láttam, komolyan gondolta – idézte fel Druskóczi Krisztina alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) közrendvédelmi osztály kiemelt főreferense, a spottercsoport vezetője. – Három német összekötőnk volt, akik búcsúzáskor elárulták, egyikük sem volt elragadtatva attól, hogy magyar rendőrök kísérőjeként kell szolgálniuk, de ezt már máshogy gondolják. Őket is lenyűgözte az együttműködésünk a tömegvonulást szervező és koordináló, fő szurkolói csoporttal, a Carpathian Brigade-del (CB), de a stadionokban a meccsenként 10 ezer magyar néző fegyelmezettsége is meglepte őket. Meghatódtak, amikor Kölnből Stuttgartba indultunk, és kértük, hogy álljunk meg a mannheimi piactérnél, hogy virágot tehessünk oda, ahol május 31-én egy afgán migráns halálra szúrt egy 29 éves német kollegát. Az a rengeteg virág és gyertya ránk is hatással volt, és nyilván ez a mozzanat is szerepet játszott abban, hogy a közös feladatteljesítés során mindhárom német összekötővel összebarátkoztunk, és könnyes szemmel váltunk el egymástól.

A rendészeti felkészülés időszakában német rendőri vezetők a legmagasabb kockázati kategóriába sorolták a 20-30 ezres magyar drukkertömeget, ezért az ORFK-tól a spotterek mellé közbiztonsági csoport kiküldését is kérték, a mérkőzések idejére pedig kimagaslóan sok, kb. 3000 német rendőrt vezényeltek a RheinEnergieStadionhoz és az MHP Arenához. A közbiztonsági, azaz mobil csoport tagjai segédfelügyelői státuszban, egyenruhában, kényszerítő eszközökkel és szolgálati fegyverrel teljesítettek szolgálatot a két német nagyváros repülőterein, főpályaudvarán, elővárosi vonatjain, vasútállomásain és a szurkolói zónákban.

– A magyar rendőrségi kiképzés a bajor szisztémát követi, így minden intézkedési metodikához tudtunk kapcsolódni – vázolta Molnár Attila alezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi főosztály vasútbiztonsági osztály vezetője, a mobil csoport parancsnoka. – Magam is érzékeltem, hogy a német kollegák tartottak a magyar ultráktól, de csak egyetlen konfliktushelyzetről tudok beszámolni, amelyben hazai szurkolók is érintettek voltak, és azt is sikerült csírájában elfojtani. Ez egy független napon történt, amikor a válogatott nem játszott. Egy stuttgarti rajongói zónában magyar és román polgárok ittasan összeszólalkoztak, de két kollega kommunikációval elrendezte nézeteltérésüket. A kölni főpályaudvaron részt vettünk egy csoportos rablás elkövetőinek azonosításában és elfogásában; helyi suhancok körbeálltak egy idős nőt, és minden értékét elvették. Ezenkívül is intézkedések történtek ott kifosztások és zseblopások miatt, amelyekbe minket is bevontak. Intenzív napok vannak mögöttünk, volt bőven tennivaló, főleg Kölnben. Ha nekem mostantól egy magyar rendőr azt mondja, hogy a Keletiben sok a munka, azt válaszolom: kiküldenélek szolgálni a kölni főpályaudvarra!

Terrorveszély! Terrorveszély!

– A bambergi kiképzőbázison a felkészítés során tájékoztattak minket a terrorveszélyes helyzetek alatt életbe lépő protokollról, ezért is voltunk mindig lövedékálló mellényben, de ilyen helyzet gyanúja csak egyszer merült fel – magyarázta Molnár Attila. – Fegyveres civil férfit láttak a kölni pályaudvaron, és ekkor a magyar szurkolók érkezése miatt oda vezényelt német rendőrök többségét át is irányították a kérdéses peron körzetébe. Felkészültünk a legrosszabbra, de hamar kiderült, csak gáz-riasztó fegyver volt nála. Itt tenném hozzá, hogy a mellénk, illetve fölénk rendelt német parancsnok végig a közelemben tartózkodott, és fordítva, akárcsak Ling Szilárd magyar származású német rendőr, és így tényleg gördülékeny volt köztünk a kommunikáció. Mindenki a maximumot nyújtotta, és a meccsnapok közötti szünetek révén sikerült úgy szervezni a szolgálatokat, hogy pihenésre és városnézésre is maradjon idő. Azt talán mondanom sem kell, hogy a magyar szurkolókkal folyamatos kontaktusban voltunk, tanácsokkal is segítettük őket, és amikor a helyzet engedte, fényképekhez is pózoltunk velük.

A spotterek joggal elégedettek.

– Külföldi mérkőzések vonatkozásában nyolc éve munkálkodunk azon, hogy minél jobban együttműködjünk szurkolói csoportokkal, főleg a CB-vel – vette vissza a szót Druskóczi Krisztina, aki a 2016-os és 2021-es Eb-n is a spottercsapat vezetője volt. – Kitartó türelem is kellett ehhez az integrálódáshoz. A francia Eb előtt kezdtük. Ott azt tapasztalták, hogy amikor valamelyiküket elvitték helyi rendőrök, arról információt szereztünk, és ha kellett, orvost is hívtunk – akkor kezdett oldódnia a zsaruk iránti ellenérzésük. A CB-vel ma már ott tartok, hogy a tagjuk lehetnék, aki rendvédelmi alkalmazottként nem lehetek, de tiszteletbeli tag talán igen. Ők kb. százan vannak, a mag olyan hatvanfős, és korábban nem volt kifejezetten jó a megítélésük, de évek óta törekednek kulturáltabb viselkedésre, ezzel is irányítva a szurkolást. A vonulásoknál arra is ügyeltek, hogy senkinek ne legyen sör vagy cigi a kezében, hogy ne ilyen kép legyen a magyarokról a tudósításokban; az Eb-t megelőzően internetes közleményben mindenkit arra kértek, tartózkodjanak a túlzott alkoholfogyasztástól.

A kék mellényes, civil ruhás spottereknek így is akadt dolguk ittas magyarokkal, és ezek nem ötperces beszélgetések voltak.

– A stuttgarti stadionnál magyar drukkerek egy csoportja olyan erősre itta magát, hogy német ultrák feltűnésére vártak, hogy összecsapjanak velük. Mivel néhányukat ismertük, erről sikerült lebeszélnünk őket. A német–magyar előtt vidéki ultrák is megjelentek. Tudtunk az érkezésükről, és a mérkőzést megelőző két napban Stuttgart több részén is keresgéltük őket. Ők is fekete pólóban voltak, akárcsak a CB tagjai, és ahogy a velünk lévő német rendőr kollegák megláttak fekete T-Shirtöt viselő férfiakat, kérték, menjünk oda hozzájuk, hogy azonosítsuk, CB-tagok vagy huligánok. A meccsnapon kb. száz ilyen fekete pólós jelent meg a vonulás félútjánál, és a tömeg elé álltak. A feszültség tapintható volt, az éneklés is abbamaradt, de tudtunk velük tárgyalni, és megértették, hogy itt a cél a nemzeti válogatottat támogató vonulás. Az utolsó mérkőzés előtt is megjelentek, de akkor a német rendőrök már határozottan léptek fel velük szemben. A német–magyar után német ultrák és huligánok ustawkára – előre egyeztetett verekedés – hívták a CB tagjait, akik erre nemet mondtak. Ez a helyzet is rejtett komoly kockázatot, mert a verekedni vágyó németek követték a CB tagjait, amikor a 150 kilométerre lévő szállásukra, illetve a parkolóházba mentek, de a rendőrök résen voltak, és megakadályozták, hogy megtámadják őket.

Problémás egyének mindig voltak, vannak és lesznek is.

– Német rendőrök a kölni és a stuttgarti stadion területén is intézkedtek olyan magyar polgárokkal szemben, akik tiltott pirotechnikai eszközt hoztak működésbe, de ezek elenyésző esetek voltak. Az egyik például úgy zajlott, hogy egy idős házaspár férfi tagja, aki az unokájával jött el a stuttgarti stadionba, pont egy civil rendőr lába elé dobott egy tűzijátékterméket. A bácsit be akarták vinni, de két kollegám odament, és erre végül nem került sor – folytatta a spottercsoport parancsnoka. – A kölni stadionnál nem volt olyan szigorú a beengedés, ott 15 magyar polgárnak sikerült jegy nélkül bejutnia a forgókapun. Bepréselődtek valaki mellé, de mindegyiküket azonosították, és kitessékelték. A német kollegák a magyar szabálysértőket is anyagi helyzetükhöz mérten bírságolták, kivéve azt az idős férfit, aki kétszer is bepréselte magát a forgókapun, ő 1000 eurós csekket kapott. 

Az a bizonyos 100. perc.

– Sosem felejtem a skót–magyaron azt a bizonyos 100. percben esett gólt, és ezt kollegáim nevében is elmondhatom – emlékezett Druskóczi Krisztina. – Minden vonulásnál és mérkőzésen nagyon komolyan vettük a feladatunkat, de ebben a pillanatban mi is az események hatása alá kerültünk. Az egyik összekötőnk, aki mögöttünk állt, azt mondta, elérzékenyült a kitörő örömünk láttán, de attól is, ahogy utána visszafogtuk magunkat. Az egy csodálatos este volt, és persze mindannyian sajnáltuk, hogy nem jött össze a továbbjutás, de a megítélésünk vonatkozásában sikerként lehet értékelni az Eb-t. A német rendőrök főleg azért tartottak a magyar szurkolóktól, mert évekkel ezelőtt viszonylag sok pirotechnikai eszközt hoztak működésbe a válogatott mérkőzésein, és ez rajtuk ragadt. Most viszont a magyar szurkolókkal szemben volt szükség a legkevesebb rendőri intézkedésre, a vonulásoknál pedig minden úgy történt, ahogy azt a német rendőrség kérte. Stuttgartban fél órával a 15 ezres magyar tömeg után vonultak a német szurkolók, és ezzel sem volt probléma, de az utolsó, skótok elleni meccset megelőzően sem volt fennakadás, pedig ott már 17 ezer magyar drukker hömpölygött a stadion felé. Az arculatváltás teljes mértékben megtörtént.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, RENDŐRSÉG