Ő Harold. Már több mint öt éve éjjel-nappal hívásokat kezel a Miskolci Hívásfogadó Központban. Pontosabban olyanokat, amivel a rendőrség nem tud mit kezdeni. Sem a mentők. És a tűzoltók sem. Mókus van a fán, újságos bódé tetején maradt a papucs, nem nyitott ki időben a kocsma. Nála érdeklődnek, hogy kedd van, vagy szerda van. Nem érti, hogy miért őt hívják a tudakozó helyett. Elveszett kulcsokat se képes megtalálni és a bojlerekben sem melegíti fel a vizet. Tudja, hogy a gyerekek viccelődéseire iskola után számíthat, de azt is, hogy egy anyázós bármikor beeshet.

Az ilyen hívásokból évi 3 milliót fogad, nem csoda, hogy mindig ő a hónap legjobb operátora.

DE EZ NEM IGAZ!

Valójában Harold helyett több száz operátor 3 műszakban fogadja a 112-re érkező hívásokat. A Miskolci és a Szombathelyi Hívásfogadó Központokba 2014 óta 26 millió hívás érkezett, amelyeknek 63%-a fals, vagyis nem igényli a készenléti szervek beavatkozását.

Munkatársaink nap mint nap arra készülnek, hogy segítséget nyújtsanak, életet mentsenek, mégis a percenként befutó 9 hívásból csak 3-4 ilyen. A többinek be sem kellene érkeznie a központba. Minden egyes betelefonálás nagy piros betűkkel jelenik meg a monitorukon HÍVÁS! felirattal. Az az évi 3 millió is, amelyik nem segélyhívás.

Milyen jó lenne, ha lenne egy Haroldunk!

És még jobb, ha nem lenne rá szükségünk.