Szerencsésnek mondhatók azok a  családok ahol valamelyik szülő, vagy nagyszülő otthon tartózkodik, így a gyermek felügyeletét megoldottnak tekinthetjük, míg más családok esetében sem a szülő, sem a nagyszülő nem tudja a gyermek felügyeletét vállalni a szünidőben.

Gyermekeink az utóbbi felgyorsult években sokat változtak. Nem igazán igénylik a szülők felügyeletét, a szülők, nagyszülők által biztosított programokat. Igazán akkor érzik jól magukat, ha barátaikkal, vagy a technika vívmányaival tölthetik el szabadidejüket. Látszólag nem igénylik az érdeklődést, a törődést, a szülői kontrollt. Látszólag! Ha partnerei vagyunk ebben gyermekeinknek, akkor lassan, észrevétlenül eltávolodunk, egyre kevesebbet tudunk gyermekeinkről.  

Hol van ennek a veszélye? Ismerjük gyermekünket? Ismerjük az ő barátait? Tudjuk, hogy kikkel tölti el napjai jelentős részét? Tudjuk, hogy hol tartózkodik szívesen? Tudjuk, hogy az interneten milyen oldalakat keres fel? Tudjuk, hogy kivel chat-el? Mi ismerjük ezeket a veszélyforrásokat? Ha baj van és mindezeket nem tudjuk, hol keressük gyermekeinket?

Nem biztos, hogy az a barát akit nem ismerünk, vagy a technika, amit nem ismerünk rossz hatással van a gyermekünkre. De erről jó ha megbizonyosodunk. Kérjük meg gyermekünket ha elmegy otthonról, mondja meg hová megy, kivel találkozik, mikor ér haza. Ismerjük meg barátai nevét, címét, telefonos elérhetőségét.  Ismerjük meg közösen a biztonságos internetes böngészés lehetőségét. Biztosítsuk arról, hogy ez nem a bizalmatlanság jele, személyes biztonsága érdekében kíváncsiskodunk.

Mondják el gyermekeiknek, hogy értékeikkel ne hivalkodjanak, azokat ne tartsák jól látható helyen, ne adják oda senkinek. Táskájukat közösségi helyeken ne hagyják őrizetlenül, jó, ha azokat mindig maguk mellett tartják. Idegenekben, még ha ők kedvesek is, ne bízzanak meg, velük ne menjenek sehová, még útbaigazítás céljából sem. Szórakozóhelyeken, társaikkal ne fogyasszanak alkoholt, ne próbálják ki a különböző kábítószereket, mert hatásuk kiszámíthatatlan és könnyebben válhatnak áldozattá, vagy elkövetővé. A késői, esti órákban lehetőség szerint csoportosan közlekedjenek. Ha támadás éri őket ne az értékeiket, hanem a testi épségüket védjék. Ismerjék a segélyhívó telefonszámokat, valamint emlékezetből tudják szüleik telefonszámát is. Tartsák be a biztonságos internetezés szabályait, ne adják meg személyes adataikat. A strandolás veszélyeire is hívják el gyermekük figyelmét, amely a testi épségen túl az értékek biztonságát is foglalja magába.

Mindezt akkor tudjuk megvalósítani, ha kialakult a kölcsönös bizalom. Ennek érdekében nap mint nap szakítsunk időt gyermekünkre, bizalmas beszélgetésre, közös időtöltésre attól függetlenül, hogy a legkisebbek közé tartozik, vagy lázadó tizenéves.